A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - GODA Gertrúd: Holló László képei megyénk közgyűjteményeiben

19. kép. Önportré, 1954. (funér, olaj, 73,5x60,5 cm Ltsz: HOM83.161.) vörös kalap mögé. A valőr két szélső pontja: a sálszerűen illeszkedő gallér fehérje, s az ugyancsak ezt a mozgást követő kabát feketéje, egyben a kép ünnepélyességét is adja. Az idős művész a világ dolgai fölé emelkedve, fesztelenül néz farkasszemet tükörképével. Tekintetéből már fáradtság érződik, de tartása erőt sugároz még. Az állvány előtti festői vívódásra képes művész öntudatával láttatja magát. Arcának karakterét a fény emeli ki, s a részleteket is az oldja fel. így kap egyre nagyobb hangsúlyt fürkésző tekintetének megértés-vágy a. A sokszor groteszkül fogalmazó művész, ha mégoly kritikus is önmagával szemben, akkor is a legobjektívebb alkotásai azok, melyeket magáról festett. Életképeibe, falusi lakodalmasaiba gyakran karikírosan fogalmazva kifigurázza azt az életvitelt, mely a tócoskertiek révén körülvette. Hangulatilag ilyen a Művelődési Minisztérium megbízásából készült nagyméretű festmény: „v4 fővárosi színjátszó társulat előadása Árkuson (Hortobágy) »Tegnap asszony, ma menyasszony«" 1961. (funér, olaj 100x125 cm Ltsz: SK. 70.90) című. Holló ezúttal a falusi lakodalmat beviszi az utcáról, és a gazdasági épületet kikiáltva színháznak, ott helyezi el a vigadókat, hogy azt és úgy mondhassa el, ahogy szándékozik, s ugyanakkor megfeleljen a kiírásnak: a nép felemelkedését szolgáló kultúrrendezvény kívánalmának. Igazi nagy képi ötlet, ahogyan a témát megoldja. A csűrben felállított színpadon lakodalmi jelenet játszódik. A lazúrosán, csaknem érdektelenül festett valódi teret a színfalként szolgáló kékesfehér lepedők zárják le. Munkácsytól örökítve, az alföldi fes779