A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - GODA Gertrúd: Holló László képei megyénk közgyűjteményeiben

HOLLÓ LÁSZLÓ KÉPEI MEGYÉNK KÖZGYŰJTEMÉNYEIBEN GODA GERTRÚD Holló László merészen fogalmazott aktjainak egyik legszebbike az 1929-ben fes­tett, s a művésztől 1952-ben vásárolt, Akta kertben (olaj, vászon 75x50cmHOMLtsz: 74.70) című kép. A festő fiatalkori alkotásain még az erős nagybányai hatás érződik mindaddig, míg az első világháború élménye ki nem mozdítja harmóniájából. A müncheni népi idilltől elfordulva környezetének paraszti világát választja témájául, s kizárólagos lesz számára a minden ünnepi sallangtól mentes alföldi valóság. E második festői korszakában „fe­dezi föl" önmaga számára a napfényt, s az abban rejlő képi lehetőségeket - hogy majdan a drámaiság szolgálatába állítsa azt. Világlátására nagy hatással volt, hogy spanyolországi utazása során tanulmányoz­hatta Greco műveit. Megismerkedett Párizs jeles gyűjteményeivel, s kora kiemelkedő francia művészeivel: Matisse, Picasso, Rouault, Delaunay munkáival. Maga is kiállított 1912-ben a Sálon des Indépendantsban, s sikeres szereplése révén tagja lett az Union des Beaux-Arts et des Lettres-nek. Az első világháború ínséges időszaka félbeszakítja a már szépen ívelő külországi pályát, s az Alföldön, - kisebb-nagyobb kitérők után ­Debrecen szélén, Tócoskertben telepedik le. Már sajátos festői világát megteremtve expresszív gesztussal oldja meg 1929-ben a kertbe állított nő alakját. A szabadban dolgozó Holló László némiképp újraértelmezi a látványt, engedve belső hevületének: bátran fokozza fel a napsütötte kert színeit. A fényárban úszó fák lombjai erős árnyékot vetnek a női aktra s ez a festészeti feladat adja a kép alapvető programját. A fejre és a vállakra összefüggő, tónusában mély, a test színével ultramarinná mó­dosuló árnyék vetődik, s képez ellentétet a törzzsel. A sötétben maradt fej torzó hatását kelti, s anélkül, hogy szürrealitásra törekedne a művész, a festészetben szokatlan mó­don, egy szobrászati gondolkodáshoz közeli alkotást hoz létre. Holló napra állított mo­dellje ezáltal a természetben feloldódó lét képi megnyilvánulásává vált. Az árnyék ha­tározott vonala szinte kettéosztja a figurát a lét és eszmélés szférájára. Valamelyest gro­teszk hangvételt ér el ezzel, de nem kelt borzongást, mert kétséget kizárva hiteti el a né­zővel, hogy aktja bármikor elmozdulna, minden megváltozik a természet törvényei ál­tal. A festői szabadsággal élve, a napsütötte és az árnyékba került felületek között, biz­tos aránnyal azt a helyzetet választotta, ami a képet többé teszi, mint egy egyfigurára re­dukált árkádiajelenet. A kép pontosan beilleszthető abba a művészi etapba, mikor Holló László megta­lálta a nagybányai festészeti elveken túllépő expresszivitását. Az átmenet egy kiemel­kedő művészi megfogalmazásban nyilvánul meg, példásan ötvözte a természetei vűséget az expresszivitással. A plein-air színei belső hevülettel, szaggatott ecsetnyomokként kerülnek a vászonra, jelezve a művész habitusát. Ez a lendület kiterjed minden részlet­767

Next

/
Thumbnails
Contents