A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - GODA Gertrúd: Holló László képei megyénk közgyűjteményeiben

re, a vetett árnyékra, a középtérbe állí­tott padra. A modell szépsége a megfo­galmazás áldozatává válik, de kifejezé­sének hitele erősödik általa. Holló groteszk iránti vonalma az ugyancsak 1929-ben festett Olympia c. képén csúcsosodik ki. Az Akta kertben­hez és az Olympiához láthatóan azonos nőideált: a karcsú, termékeny medencé­jű, s ugyanakkor mozgásában rendezet­len, extatikus nőt választotta. Ez a mo­dell nem csupán a lehetőségből adódott, hanem a művész ízlésének kifejezője is. Holló nem riad vissza a beteges meg­jelenésű, nincstelen városszéli asszony­ábrázolástól. A képek, rajzok környe­zete is az életviselbeli egyszerűségre utalnak, - nem műtermi hangulatot árasztanak. Nincs manipuláltság, eszté­tizálásra való törekvés ez idő tájt készült tanulmányaiban. Nem használ szépen leomló drapériákat, modelljeit már-már natúralisztikusan, mezítelen combjaik­1. kép. Akt a kertben kai ülteti a gyalult konyhaszékre, arra, (Olaj, vászon, 75x50 cm Ltsz: HOM 74.70.) am [ a m űvész szegényes tócoskerti ott­honában adódott. Az 1929-re datált Akttanulmány (papír, ceruza 200x230 mm, Ltsz.: HOM 86.34) ugyanerről a puritanizmusról vall, minden egyszerű és magától értetődő. A biztos kezű rajzoló érzékeny vonalaival jelenik meg a lapon az önnön mezítelenségétől megriadt nő. Nyúlánk testének finom plasztikáját a jól elhelyezett, kevés tónussal képes visz­szaadni. A 20-as évek végén készült tanulmányokat az életmű jeles darabjainak tartjuk. Nem a közízlést megcélzó darabok, de a születésüket követően bemutatásukkor a szak­emberek figyelmét felkeltették. Ez némiképp érthető, hiszen a művész nem az áhított, szép embereszményt örökítette meg, hanem a beteges, erősen kidolgozott szervezetet, - meggörnyedve, eltorzulva, de igen magas szakmai színvonallal, komoly beleérző­képességről tanúskodva. Ez a szociológiai megközelítés kísérni fogja Hollót, s általa képet kapunk az Alföld népének mindennapjairól. Néha már társadalomkritikai hangot is sikerült megütnie, mint az Akttanulmány 1928. című rajzán (papír, szénrajz 300x235 mm Ltsz: HOM 86.39). Affektáltságnak, póznak, a paraszti lét idealizálásának nyoma sincs művészeté­ben. A kidolgozott, eltorzult, s ezáltal szánalmat ébresztő test művészi rangra emelve van jelen. A művész határozott állásfoglalása, - ami érződik apró rajzi jegyzeteiből is ­teszi hitelessé azokat. A közelében élő asszonyok mezítelen testük látványát szorongva bocsátják áruba, hogy az emberi test még így is szép arányrendje leolvasható legyen el­csigázott, fáradt tartásukról. Még az első művészi korszak münchen-nagybányai szemléletű finom naturalizmus levegője árad a Kertben olvasó nő 1930. (324x210 mm Ltsz: HOM 83.157) című pittrajz­ról. A mindennapitól ünnepibbe öltözött fiatal lány a vasárnap békéjével áll ki a napsü­tötte udvarra, hogy a művésznek segítségére legyen. Sikerült azt a pillanatot megragad­nia Hollónak, ahogyan a kényszerű olvasás közben a kendős lány gondolatai elindul­768

Next

/
Thumbnails
Contents