A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - VÉGVÁRI Lajos: A típustól a maszkig

lényegében naturalista struktúrát. Hamarosan a maszk primitív ereje, expresszív má­giája az egész képet hatalmába kerítette és átformálta. A modern művészet kezdetén tehát megfigyelhető az az érdekes jelenség, hogy a kép egy részeleme az esztétikai kapcsolódások törvényszerűsége szerint új formát kí­ván. Annak a folyamatnak lehetünk tanúi, ahol egy részeleme - vagyis a képegész ala­csonyabb szintjén álló jel - magához idomítja a magasabb formai egységeket, sőt az egész képi struktúrát. Nem egyszerű stiláris módosulás játszódik le 1900 táján, hanem a képi elképzelések teljes megváltozása, egy újfajta, évszázados hagyományokat feldúló átalakulás. Létrejön az újfajta kép, amelynek több köze van az archaikushoz, az ősi má­gikus ábrákhoz, mint a reneszánszhoz, vagy az impresszionizmushoz. A maszk mint új­fajta ikonikus jel a kép egész jelzésrendszerét megváltoztatja és új struktúrába való szerveződésre készteti. Az új alakuló képforma nem a természeti valóság visszatükrö­ződésének új módszerét kínálja, hanem a művészet új definícióját. Olyan új ábrázolás­módot, amelyet nem az objektívnek tartott természet és a művész szubjektív látomásá­nak szintézise jellemez, hanem a természettől való elfordulás, a természet fölé való ke­rülés. Létrejön az ember belső világára irányuló kép típusa. Ebben az új képi rendben közvetítő arculatukat: formát, csak tisztán formát kölcsönöznek a művésznek, aki az egyszerűsítés és a deformálás módszereivel esztétikai vagy strukturális ideogrammákat, nem érzékletes jeleket alakít belőlük. 10 Ezzel a módszerrel a művész megszünteti a ter­mészet és a művészet egységét, vagyis azt a magatartást, hogy közléseinek megértéséhez a néző természeti tapasztalataira hivatkozik. A formává stilizált kép titokzatos ember­jelekké, egy válságba zuhant, célját vesztett világkép analogikus megfelelőjévé bo­nyolódik. IRODALOM Csató., 1970. A kibernetika és az ember. Budapest Faure, E. 1951. Equivalences. Paris KoczogÁ., 1962. Az expresszionizmus. Budapest Lukács Gy., 1957. A különösség. Budapest Malraux, A. 1951. Les voix du silence. Paris PátzayP., 1942. Szobrászatunk magyarsága és európaisága. Magyar Csillag Teller Gy., 1971. Jel és jelkiválasztás az utolsó 100 év történetében. Valóság 2. 68. Végvári L., 1964. A képzőművészeti típus és annak válsága a XX. század képzőművészetében. Művészet­történeti Értesítő, Budapest 10. Teller Gy., 1971.2.68. 751

Next

/
Thumbnails
Contents