A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BODNÁR Mónika: Adatok Tornaújfalu népi táplálkozásához

Összetételében némileg eltérő a leggyakoribb hétköznapi sült tészta, a tepertős pogácsa, melynek tetejét sütés előtt megvagdalták. A kukoricalisztből készült pogácsát nem ismerik. Farsangi fő étel a pampuska. Ez búzalisztből, élesztővel dagasztott tésztából készült, melybe cukrot és tejet is tettek. Miután megkelt, pohárral kiszaggatták, lekvárral ízesítették, zsírban kisütötték. A túróperecet is zsírban vagy olajban sütötték. Ez úgy készült, hogy a lisztet, túrót, tejfelt, tojást, cukrot, sót,pezsgőt (szódabikarbóna) összegyúrták, elsikálták, sok kis patkót formáltak belőle, majd kisütötték. Manapság is készítik, leves után második ételnek. Liszt, tojás, só, cukor és pezsgő az alapanyaga a herőcének. A meggyúrt tésztát ujjnyi vastagra sikálták, derelyecsináló\d\ feldarabolták, a közepébe keresztet vágtak. Sütés után porcukorral hintették. Ünnepnapokon sütötték gyerekeknek. Ismert és kedvelt étel a palacsinta is. Leggyakrabban túróval vagy lekvárral ízesítették. A palacsintához hasonló tésztából sütötték az ostyát is. Az ostyasütés naptári ünnephez, mégpedig karácsonyhoz kötődött. Az ostyát főleg a gyerekeknek sütötték. Napjainkban két ostyasütő található a faluban. Az egyik újonnan került ide,

55 a másik az egyház tulajdona.

56 Még ma is széles körben elterjedt az ostyasütés. Az ostyasütő már két héttel karácsony előtt megkezdi vándorút ját, hogy mindenkihez odaérjen, aki sütni akar. Összegzésként megállapítható, hogy a vizsgált község táplálkozási kultúráját tekintve beleillik az északkelet-magyarországi tájegység, szűkebben a Bódva-völgye néprajzi egységébe. A jelen vizsgálatok eredményét összevetve az eddigi kutatásokkal megállapítható, hogy lényeges eltérés nem tapasztalható, viszont sok a hasonlóság, az egyezés. Ezek közül a legszembetűnőbbek: itt is fontos helyet foglal el a táplálkozásban a burgonya, gyakori a burgonyás ételek fogyasztása.

57 Nem csak önnánó ételként (törvegruja, grujaleves), hanem liszt- és kenyérpótlóként is ismert (kenyérsütésnél, ill. grujahaluska, grujalángos). Fontos nyelvészeti adat a gruja,

5S valamint a haluska, galuska

59 terminológia. A kukoricakásából készült pépes ételnek itt is zsámiska

m a neve. A kézimalmot maimocskának nevezik

61 és gyakori a szavak, megnevezések kicsinyítő képzős változatának használata (pl. pipiske, szűrőké, maimocska). Nagyon jellemző a habart ételek gyakori fogyasztása. 55. A tulajdonos a hetvenes évek elején vette az ócskapiacon. 56. Az egyház tulajdonát képező ostyasütőt a harangozó őrzi. A mostani azonban már nem az eredeti, amit a haranggal együtt öntöttek. 57. Vö.: BődiE., 1982. 73-80. 58. Vö.:KósaL., 1980.26. 59. BenkőL., (főszerk.), 1967.1021.; BenkőL., 1970. 38. 60. Vö.: Selmeczi Kovács A., 1981.122.; BődiE., 1981. 148.; Kisbán £., 1960. 13. 61. Selmeczi Kovács A., 1981. 116. 744