A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - VIDA Gabriella: A munkára nevelés hagyományaihoz

majd maguk a gyerekek készítették el: burgonyából ökröt, kukoricaszárból jármot, kisszekeret. A munkában még nem, de a játékban már elkezdődik a nemek különválása. „A lánygyermekeknél a bábuzás, a főzgélés az első."

26 A fiúknak kis gereblyét, kapát készítettek. Pelsőcön, Tornaiján, Jolsván a vásárban nagyobbacska gyerekek számára készített „munkaeszközt" is árultak. A fazekasmester korongolt a gyerekeknek kis edényeket. „Voltak olyan fazékcsinálók. Csináltak kiskorsókat, tányérokat, kiégették. Mázas volt, és ezzel játszottak a gyerekek." A gyerekeket a felnőtt valóság kicsinyített mása vette körül, ami nemcsak technológiák elsajátítására volt alkalmas, hanem - tartalmazva a felnőttek viszonyrendszerét is a tárgyakhoz kapcsolódva - a társas élet szabályait is magáévá tette ezáltal a gyerek.

27 A 4—7 éves gyerek munkája a ház köré lokalizálható és nem különül el nemek szerint. Rábíztak olyan egyszerű munkát, amit már el tudott végezni (baromfietetés, tüzelőhordás), a szülőnek pedig nem kellett apró dolgokkal vesződnie. Mindegyik településen nagy jelentőségre tett szert a környező hegyek gyümölcseinek, gombáinak a gyűjtögetése. Az asszonyok vitték magukkal a gyerekeiket az erdőbe, és elmagyarázták nekik, hogy melyik növény ehető, milyen részét kell szedni az egyes fajtáknak. Az így szerzett javak egy részét a család maga élte fel, másik részét pedig eladták. A gyerekek többen egyszerre, vagy - ha már nagyobbak voltak - egyedül indultak gyűjtögetni. „Mi nem értünk rá, mert dolgunk volt itthon, és a gyerekek leszedték, és jártak házról házra, és eladták." Somot, gombát, mogyorót, vadkörtét, vadszilvát, kökényt, borókát, vadmálnát, szamócát szedtek. Nagy keletje volt a piacon a szárított gombának. A gyűjtögetéssel szerzett pénzt mindig a szüleiknek adták. A gyermek részvételét a munkamegosztásban a testi ereje, fejlettsége határozta meg. „Amint eléri azt az időt, hogy már tud dolgozni, munkát adtak neki. A nyomorúság megtanítja az embert a munkára." A közösség rosszallását vonta magára, aki erejét meghaladó munkát adott a gyerekének. A 7-8 éves gyerekre már bonyolultabb feladatot is rá lehetett bízni. Azokat a részmunkákat, amelyeket megfigyelésen alapuló utánzással már nem sajátíthattak el, elmagyarázták a gyereknek. „Megmutatták neki, meg látta, hogy a többi hogy csinálja." A 8-10 éves gyerekre leginkább a ház körül bíztak munkát. Ha nem volt otthon senki, főleg nyáron, egy ilyen korú gyereknek el kellett tudnia látni a legszükségesebb munkákat. Nyáron, amikor a felnőttek a szántóföldön dolgoztak, répát ritkított, vizet hordott a felnőtteknek, állatokra vigyázott. A munkába nevelésre a családon kívül az iskola volt a legnagyobb hatással. Mivel az iskola nem feltétele a parasztság minden ismeretével bíró egyén kialakulásának, ennek megfelelően a tanultság, eszesség - bár elismert, tekintély -, a falusi társadalom értékrendszerébe nem épült be szervesen, a nevelési célok és eszmék között csak másod- vagy harmadrangú szempontként jelentkezett. A szülők örültek, ha jól tanult a gyerek, azonban a közösségen belüli ítéletében a személyiségnek nem volt értékesebb tulajdonság, mintha pl. jó táncos, vagy jó mesélő lett volna. Az 1890-ben kiadott, országosan kötelező tanterv követelményként írja elő az V-VI. osztálynak heti 2-2 órában a gazdaságtant, háztartástant.

28 A vizsgált területen mindenhol volt „fúrás, faragás, hímezni is tanítottak bennünket", azonban gazdasági ismeretek oktatására csak Mikolcsányból van adatunk. Itt a falu tulajdonában lévő „szorgalmi kert"-ben tanította az evangélikus pap a gyerekeket gyümölcsfaoltásra, szemzésre, faiskolázásra. 26. BorovszkyS. (szerk.) 1893.195. 27. S. LaczkovitsE., 1980. 264. 28. Gazda K., 1980. 99. 727