A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - S.KOÓS Judit: Bronzkori csüngő Nagyrozvágyról

olyan elrendezésben díszíti e csüngő egyik oldalát, mint a nagyrozvágyit. (Ezzel kapcsolatban felvetődik a származás, készítés helyének kérdése, amelyre a későbbiekben még visszatérünk.) A fogantyúja rövid, lekerekített végű, rajta két lyukkal, mely a felfüggesztést szolgálta. Ismereteink szerint ez az egyetlen olyan példány, amelynél a felerősítésnek ezt a módját választották.

8 Úgy tűnik, hogy az eddig előkerült nagyméretű, félhold alakú csüngők két legépebb darabja Barcán került napvilágra

9 (3. kép). Mindkettő lelőkörülményei hitelesek, így ez talán segítséget nyújthat a kronológiai kiinduláshoz. Díszítésük a már nagyrozvágyi csüngőnél is megfigyelt, egész teret kitöltő spirálmotívum, koncentrikus körök és sraffozott háromszögek. A nagyobb csüngő hullámvonalas mintáját, széleit és a fogantyú koncentrikus köreit trébelt pontsor követi (3. kép 1.). A kisebb csüngő - hasonlóan a nagyrozvágyihoz és az ismeretlen lelőhelyű darabhoz - mindkét oldalán díszített. A hátlap mintázata megegyezik az előlapéval

10 (3. kép 2.). Szepescsütörtökről (Spissky Stvrtok) olyan, szórványként előkerült példányt ismerünk, amely feltehetően e leletkörbe tartozik.

11 Díszítése a már jól ismert sraffozott háromszögekből, girlandmintából és trébelt pontsorból áll. Erősen sérült, középtagja hiányzik, ezért csak feltételezhetjük, hogy horgony alakú lehetett. Sajnos meglehetősen kevés ismerettel rendelkezünk arról a csüngőről, amely Romániából, Bihar megyéből, Keresztúr (Crestur) faluból származik.

12 Díszftése alapján egyértelműen e körbe tartozónak véljük: mintázata szinte csaknem ugyanolyan, mint a Barca-i kisebb csüngőé, kiegészítve azt a nagyrozvágyi darabról ismert girlandmintával. E sorozat legújabb példánya a Remete Felső-barlangban nemrégiben napvilágra került bronz kincsleletbe tartozó csüngő. Nagyméretű, ép, felületét koncentrikus körök, széleit bekarcolt girlandmotívum díszíti.

13 A leletegyüttes többi tárgya - már amelyeket az előzetes jelentésből volt alkalmunk megismerni - olyan ismert középső bronzkori típusokat tartalmaz, amelyek segíthetnek megállapítani a kronológiai hovatartozást. Hitelesen feltárt, ásatásból származó leletanyag alig néhány helyről áll rendelkezésünkre, s ez megnehezíti a feldolgozást. A nagy telepfeltárások eredményeinek közlése - mint pl. Barca, Szepescsütörtök (Spissky Stvrtok) - még várat magára, így ezek esetében csak előzetes jelentésekre, ill. részpublikációkra támaszkodhatunk.

14 Azonban úgy véljük, hogy a magyarországi darabok és leletegyütteseik nagyjából meghatározzák a használat idejét, s a kultúrába sorolást. A csüngők csoportosítása: B. Hanseltől vette át a kutatás a nagyméretű, félhold alakú, horgonyszerű középtaggal ellátott csüngők elnevezését.

15 Megfigyelései szerint ez a típus a nagyméretű darabok többféle variációjából a harmadik. (Megjegyezzük, hogy itt egyszerűen csak a középtagok vizsgálatát végezte el.) Megállapítja, hogy a Füzesabony-Ottomány területen szélességük elérheti a 10 cm-t is, felületüket pedig gazdagon díszítik spirálisokkal és háromszögekkel. Használatuk szerinte az egész Kárpát-meden8. A csüngő rajzát és leírását Kovács Tibornak köszönhetem, aki a feldolgozást végezte. 9. Hájek, L. 1957. 330.4. kép 1-2. 10. Sajnos egyetlen publikációban sem közlik az előlap és hátlap rajzát vagy fotóját együtt, így csak a leírásra hivatkozhatunk, ld. Vladár, J. Slov. Arch. 1973. 317-318. 11. Kovalöik, R-M. 1970. 8. 2. kép. 4. 12. Crisia XII. 1982. Oradea - címlapon közölt rajz. A lelőhelyre és a lelőkörülményre utaló adatokat N. Chidiosan bocsátotta rendelkezésünkre. 13. G. Csánk V., 1983. 257. 7. kép 14. Hájek, L. 1957.; Tocik, A.-Vladár, J. 1971.; Vladár, J. 1975. 15. Hánsel, B. 1968.121. 226. 72