A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - S.KOÓS Judit: Bronzkori csüngő Nagyrozvágyról

cére jellemző, ennek időpontját pedig a korai és a középső bronzkor átmeneti szakaszára helyezi. Újabban V. Furmánek végezte el a szlovákiai csüngők összegyűjtését, értékelését.

16 E munka közreadásával lehetőségünk nyílik arra, hogy az általa megállapított csoportok egyikébe leleteinket besoroljuk. A nagyméretű, félhold alakú csüngőkkel kapcsolatban megjegyzi, hogy különbséget közöttük mindössze a díszítésben fedezhetünk fel. Az általa „A variáns"-nak nevezett csoport jellemzője az előlapot borító bekarcolt, geometrikus minta és ide sorolja a fentiekben már ismertetett két Barca-i, a szepescsütörtöki (Spissky Stvrtok), egy szelestei (Slizké), két Vcelince-i és egy Vár-Gedé-rő\ (Hodejov) származó darabot.

17 Elterjedésükkel kapcsolatban egyetért Hánsellel, hozzátéve, hogy a Kárpát-medencén belül az eddigi legnagyobb koncentrálódás az Ottományi kultúra szlovákiai területéhez köthető.

18 (Kronológiájának részletesebb ismertetésére a későbbiekben még visszatérünk.) A csüngők díszítése, funkciója: Megfigyelhettük, hogy a felsorolt csüngők szinte mindegyikén szerepel a több, párhuzamosan futó, bekarcolt vonalkötegekből álló spirálmotívum, valamint a koncentrikus körök. Azok a kutatók, akik a középső bronzkori telepek és temetők kerámiáit, fegyvereit és ékszereit feldolgozták, felhívták a figyelmet a díszítőelemekben megmutatkozó mediterrán hatásra.

19

/. Vladár rámutat, hogy e hatások közvetett úton, fokozatosan jutottak el előbb a Pontus-vidékére, majd a Duna mentén a Kárpát-medencébe és végül a Kárpátoktól északra.

20 A kora mükénéi kultúra gazdag ornamentikájának hatását a Barca-i csüngőkkel kapcsolatosan is említi.

21 Az ún. „mükénéi elemek" több terméken feltűnnek a klasszikus Ottomány és Füzesabony időszakában és fellelhetők a késői fázisban is.

22 E díszítőelemek derivátumai megtalálhatók a nagy, lapos hold alakú bronzcsüngőkön, amelyek Vladár szerint sajátos megnyilatkozásai az Ottományi kultúra késői szakaszának Szlovákiában, s amelyek előfordulását a BA

3-BB! időszakra helyezi.

23 A díszítésen túl szimbolikus hatást tulajdonít a formának és mintakincsnek, amelyben a nap és a hold szimbolikája ugyanúgy, ugyanazt fejezik ki az Égeikum szellemi életében, mint az Észak-Kárpátok kultúrkörében. Ezzel szemben P. Salkovsky a spirálornamentika vizsgálata során arra a végkövetkeztetésre jut, hogy mivel az ily módon díszített tárgyak, eszközök analógiái ez időszakban (BA

2-BA

3

) nincsenek meg Mükénében, ezért azokat bizonyossággal mükénéi hatásúaknak nevezni nem lehet. Hipotézisként felveti azt, hogy inkább egy önálló, helyi jellegű, gyakran felismerhető sajátos fejlődésről lehet szó. Bizonyos formai rokonság felfedezhető ugyan, de alaposabban megvizsgálva ezeket inkább véletlenszerű egyezésekkel, vagy a fejlődésben bekövetkező általános törvényszerűségekkel magyarázhatók.

24 Az ún. „futóspirál" motívum díszíti a mezőkomáromi és a tiszafüredi nyéltaréjos csákányokat is, melyek ismertetését Kovács T. végezte el.

25 Elfogadjuk a véleményét, mely egyben az előbbi nézetek kritikája is, miszerint egy kedvelt, széles körben elterjedt és alkalmazott mintakincsről van szó, melyet szoros időhatárok közé szorítani és részletes elemzésre felhasználni nem lehet.

26 16. Furmánek, V. 1980. 17. Furmánek, V. 1980.17. 18. Furmánek, V. 1980.18. 19. MozsolicsA., 1965-66. 38-46.; Kőszegi F., 1968. 129-130.; Vladár, J. 1974. 233-234. 20. Vladár, J. 1973. 339. 21. Vladár, J. 1973. 317-318. 22. Vladár, J. 1973. 289. és Kőszegi F., 1968. 129. 23. Vladár, J. 1974. 227. 24. Salkovsky, P. 1980. 306. 25. Kovács T., 1982/1. 31^6. 26. Kovács T., 1982. 36., valamint Kovács T., 1977. 47. 73