A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - VIDA Gabriella: A munkára nevelés hagyományaihoz

két világháború közötti évtizedek - növelte a földhiányt a 19. sz. második felében kialakult két nagy uradalom; a licei székhelyű Czékus és Heinzelmann birtok, amelyek két oldalról lezárták a völgyet: Ny-K irányban a hegyek szabtak határt a megművelhetőségnek. így a szántóföld egyrészt nem tudta biztosítani a települések élelmiszer-szükségletét, másrészt a mezőgazdasági munkalehetőségben is hiány keletkezett, amit fokozott az uradalmak azon törekvése, hogy olcsóbb idegen munkaerővel műveltesse birtokát. E „kihívásra" a település részben kiegészítő foglalkozások keresésével „válaszolt", másrészt a századfordulón a lakosságnak igen jelentős része kivándorolt. (Licéről 1910ben a lakosok 16%-a Amerikában élt.)

23 Jellegzetes kiegészítő foglalkozása volt az érintett településeknek a fazekasság. A hegyekben található vasércbányákban, illetve az azok feldolgozására települt Rimamurányvölgyi Vasműegyesület gyáraiban kerestek munkát azok, akik a falvakban elveszítették földjeiket. Az azonos földrajzi helyzet által meghatározott keretek között azonban mindegyik településnek megvan a saját gazdasági, életmódbeli arculata. A völgy legnagyobb településének, Licének a két uradalom jelenléte adja a megkülönböztető jellegét. Lakói szinte kivétel nélkül katolikusok. A folyó bal partján fekvő Gice, Nasztraj és Mikolcsány közötti távolság szinte elhanyagolható, mégis jelentős különbségek alakultak ki közöttük. Közelségük révén egy templomba járhatott mindhárom falu református népessége, gyerekeik pedig a gicei felekezeti iskolába jártak. Gicén a birtokaprózódás, a földszűke nem érte el a licei szintet, kevésbé voltak rászorulva a kiegészítő foglalkozásokra. Kiemelkedő volt az állattenyésztése: 25-30 marhát és 100-200 juhot is tartott egy-egy család. A nyelvhatár közelségének következtében Nasztraj és Mikolcsány lakossága kevert anyanyelvű. Népességük reformátusokból és evangélikusokból áll. A négy - egymáshoz nagyon közel fekvő - falutól földrajzi és kulturális szempontból is elkülönül Mellété. Távírója, vasúti állomása Horka,

24 egyházas központjai (közel félezer lakosságának felekezeti megoszlása a három vallás között egyenlő arányú) sem egyeznek meg a többi falvakéval. Várjobbágyok leszármazottai, a község kuriális település lett; társadalma a 18. sz.-ban nemesekből és libertinus „vendégekből" állt.

25 Lakosai szenet égettek és szállítottak a környező gyáraknak. A középkortól kimutatható, rendkívül fejlett és egyedi sajátosságot hordozó fazekasközpont volt Mellété. Lakossága etnikai és vallási szempontból kevert. A munkára nevelés közvetve a kisgyermekkorban elkezdődik. A 3-4 éves gyerek életkori sajátosságai nem teszik lehetővé, hogy felnőttek felügyelete nélkül, társaival töltse a napot. Ha nem volt nagyobb gyerek, akinek a gondjaira rá lehetett bízni, akkor nem mehetett messze a szülőktől, mindig azok látómezejében kellett lennie. így a gyermek a felnőttek életének állandó résztvevője, szemlélője volt. Munkára nevelésének egyik alapja a veleszületett természetes utánzóösztöne, ami arra készteti, hogy megfigyelje a felnőttek tevékenységét, és utánozza, ismételje azt. A kisgyermek életének alapvető tevékenységi formája a játék, ami lehetőséget, mintegy keretet ad az utánzóösztön kifejlesztésének, kiélésének. A munkába nevelődés legelső szakasza tehát a játék, amelynek során az egyes munkaeszközöket, munkaműveleteket - a felnőttek életét utánozva - elsajátíthat a gyerek. A kisgyerek játékainak jelentős része munkaeszköz; mindazok a tárgyak, háztartási eszközök kicsinyített másai, amelyek családjában megtalálhatók. Ezekkel úgy játszik, ahogyan a felnőttek használják ezeket a tárgyakat. A játékok többségét a szülők, 23. Az 1910-es népszámlálás adatai. 24. HunfalvyP., 1867. 332. 336. 25. lla B., 1946. III. 29. 726