A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - VIDA Gabriella: A munkára nevelés hagyományaihoz

A társadalmat mint az előző generációk által létrehozott bonyolult és hierarchizált kapcsolatrendszert fogja fel, mely végső soron nem más, mint olyan szerepek struktúrája, amelyek betöltése feltétele a társadalom fennmaradásának. Éppen az élet egészét átfogó belenevelődés miatt azonban „nem alakult ki olyan céltudatos, elvekkel körülhatárolható, egységes nevelési rendszer, amelynek módszerei és fogásai nemzedékről nemzedékre hagyományozódtak volna, hasonlóan a népi műveltség más jelenségcsoportjához".

21 A szülő a gyermeke nevelése közben általában saját múltbeli tapasztalatait próbálja alkalmazni, amelyeket azonban a hagyományok határoznak meg. A szocializáció ezáltal a társadalmi viszonyok konzerválásában is szerepet játszik. A gyermekek nevelése Veres László fogalmával élve „öntudatlanul is tudatos",

22 amelynek meghatározói, hogy a gyerek minél kevésbé zavarja a család gazdasági tevékenységét, valamint az a kényszer, ami a paraszti gazdálkodásban szükségessé teszi a család munkaerejének minél nagyobb kihasználtsági fokát. Ennek a két elvnek a magyarázata egyrészt a bőséges gyermekáldás, másrészt a mezőgazdasági munkára alapozódott életmód és gazdasági, társadalmi helyzet. Tehát amikor munkát adtak a gyermeknek, azt elsősorban nem nevelő célzattal tették, hanem a munka elvégzésének szükségessége miatt. Kiegészíti mindezt a szülőnek a saját neveltetése során szerzett tapasztalata, valamint a falu értékrendszerének megfelelő embereszmény nevelésének szándéka. Mivel a közösség elismerten teljes jogú tagja csak a dolgos, a közösség normáival azonosult egyén lehetett, a fiatal igyekezett ezt minél hamarabb megszerezni. Elérése belső motivációvá vált, így a nevelési feladatban egyre aktívabban vett részt a gyerek. Tehát a tanulás passzív befogadó jellege fokozatosan aktív tevékenységgé alakult, hiszen elsősorban nem az egyén életkora, hanem a munkavégző képessége az, ami által önállóságot vív ki, más csoportba kerülhet. Azonban nem kizárólagos és egyedüli tényező, szerepet kaphat mellette más, esetleg speciális képesség is. Jól kimutatható szerepe van a belső motiváció kialakulásában a tekintélynek is, amelyet szintén a munkán keresztül lehetett legfőképpen elérni. A falu társadalmában a jó gazda a követendő példa, aki a parasztság nevelési elveinek testet öltött megnyilvánulása volt. A belenevelődést, a munkára nevelést csak a gazdálkodási mód, az egyes családok vagyoni helyzete, elsősorban a föld mennyisége figyelembevételével, ezek összefüggésében lehet vizsgálni. Az extenzív gazdálkodás nem tette olyan mértékben szükségessé a gyermekmunka kiaknázását, mint a belterjes gazdálkodás, amikor minden munkaerőre szükség van. Korábban a fiúk katonaságig, de legalább a huszadik évükig állatokat legeltettek, a földművelést csak később tanulták meg. Ez a változás a lányok munkáját kevésbé érintette, hiszen a ház körüli munkák kevésbé függtek a gazdálkodási módtól. A parasztság azonban csak jogi szempontból volt egységes, egyébként tájanként differenciált, s falun belül is hierarchizált és rétegzett volt. Egymás mellett kölcsönhatásban élt a társadalmi munkamegosztásban más helyet elfoglaló rétegekkel, és még ezen kívül is sok módosító tényező hatott rá. Mindezek befolyásolták a belenevelődés folyamatát is. Egy falun belül a hagyományozódás sajátos módozati skálája alakult ki. * * * A tanulmányban vizsgált terület a történeti Gömör megye jelenleg Csehszlovákia területére eső részén, a Murány folyó völgyének öt települése. A magashegység által körülzárt, igen szűk völgy megművelhető szántóföldje igen alacsony népességet képes eltartani, s minősége sem kedvező a mezőgazdaság számára. A vizsgált időszakban - a 21. KreszM., 1949.63. 22. Veres L., 1984.40. 725