A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)
NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - VIDA Gabriella: A munkára nevelés hagyományaihoz
legújabban pedig Gazda Klára 1 * és 5. Laczkovits Emőke 14 komplex módszerrel elemezték ezt a problémát. A hagyományokba való belenevelődésnek a munkára nevelés csak egy része, de meghatározó, domináns része. Ahhoz, hogy megérthessük ennek jelentőségét, vissza kell nyúlni egészen ennek a társadalmi rétegnek a kialakulásáig, formálódásáig. A parasztság a feudalizmus kialakulásakor létrejött társadalmi munkamegosztásban arra kényszerült, hogy a fölötte álló rétegeknek biztosítsa a mezőgazdasági termékeket. Mivel a termelését csak minimális mértékben volt képes növelni, a munkamegosztás lassan fejlődhetett, termelőeszközeinek fejlettségi foka alacsony maradt, így tevékenységében a központi helyet a munka foglalta el. A specializáltság hiánya, a munkamegosztás differenciálatlansága következtében a paraszttársadalom minden tagjának el kell sajátítania az előző generáció minden ismeretét. Erre kényszerítette az is, hogy a feudális társadalom nem nyújtott alternatívát a parasztságnak, zárt társadalmat alkotott, amelyből kilépési lehetősége gyakorlatilag nem volt. Ennek az összetett tudásanyagnak az átörökítése, hagyományozódása csak lassú, hosszú időt igénybe vevő folyamat révén lehetséges. Ha pedig az élet központi, meghatározó eleme a munka, hosszú idő elteltével erkölccsé rögzül, s ebből következően a közösség minden társadalmi tevékenysége, normarendszere ezen a központi magon keresztül közelíthető meg. 15 Nem véletlen, hogy Nagy Olga a paraszti értékrend egyik legfontosabb elemének a munkához való viszonyulást jelölte meg. 16 A munkára nevelés nemcsak időben esik egybe a közösség normáinak elsajátításával, hanem - a már említett differenciálatlanság miatt- nem is választható el attól. Ez a tanulási folyamat, a hagyományokba való belenevelődés „a népi közösségekbe beleszületett fiatalokra irányuló tagolatlan oktatási-képzési-nevelési tevékenység, amelynek fórumai a család, korcsoport, faluközösség". 17 Ennek része a munkához szükséges ismeretek, az érintkezés formáinak elsajátítása, ezáltal a közösség hagyományainak megtanulása. A belenevelődés - a társadalmilag adott keretek között - a szükséges elvárásokat, mint a közösség normarendszerét építette a fiatalok magatartásába; ugyanakkor elzárta előlük az egyéni választás egyébként sem biztosított útjait. E kettős meghatározottság 18 kulcs a paraszti kultúra jellemzőinek magyarázatához. Ez a probléma szorosan kapcsolódik a szocializáció fogalmához, amellyel behatóan foglalkozik a szociálpszichológia és a szociológia is. A szocializáció „társadalmi folyamat, amelyben az egyén szert tesz azokra az ismeretekre, jártasságokra, képességekre, készségekre, amelyek szükségesek ahhoz, hogy tevékenységével hozzájárulhasson annak a társadalomnak a fenntartásához, amelybe beleszületett, képes legyen végrehajtani azokat a feladatokat, amelyeket az adott társadalom ráró, fenntartója, esetleg alakítója legyen társadalma kultúrájának. A szocializáció folyamatának egyik oldalát a nevelés alkotja, amely során a társadalom tudatosan igyekszik az egyént formálni, másik oldala a nevelődés, a társadalmi tapasztalatok spontán megszerzése". 19 A modern szociológia és szociálpszichológia ezt a folyamatot szereptanulási folyamatnak tekinti. 21 ' 13. Gazda K., 1980. 14. 5. Laczkovits E., 1980. 15. Szabó L., 1970.65. 16. NagyO., 1982.31. 17. Magyar Néprajzi Lexikon 1977. 1. 243. 18. Némethi., 1966.242. 19. Magyar Néprajzi Lexikon 1982. V. 69. 20. RanschburgJ., 1984. 9. 724
