A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - MAKOLDI Sándor–M. PAP Gizella: A népművészet alkotás-pszichológiájáról (Három fafaragás elemzése a tartalom és forma egységében)

cessziós mozgása a sarkcsillag körül. (A csillagot, csillagokat, ahogy következtettünk, megtaláljuk.) Fennáll még a lehetősége a borotvatokon lévő két szív-csoport közvetlen kapcsolatának is, hiszen a felső mozgatható. Talán azért is vannak egymás alá rajzolva, helyezve, hogy ha a felső térforma a borotvatok megfelelő tájolásánál árnyékot vet az alatta lévő karcolatra, az árnyék végig vándorolva a jeleken, napóraként működhet. A természetes fény változása valósan egybeeshet a jelekkel megfogalmazott tartalommal. A 7. ábrán látható másik oldallap a borotvatok különálló része, vizuálisan nem köt semmi, nem utal, nem vezet az előző rendszer ide. Éppen ezzel illeszkedik mégis az alkotó szemléletébe, hiszen ezen a lapon valóban az eddigiektől eltérő jellegű információhordozó, írás és évszám foglal helyet. „1897-ben február hó 11 ikén. Miskolci János" készítette. E betűk elhelyezése s kivitelezése is sokkal bizonytalanabb, mint a technikailag is csodálatosabb előző oldalakon. (Mintha a vizuális jelírást jobban beszélte volna tulajdonosa, mint az egyezményes betűírást.) Hogy mégis az előző kéz alkotta, azt apró, de biztos jelek megmutatják: az évszám 7-ből, annak aki észreveszi, halformát is alakított, közölve, hogy krisztusi időben (a hal Krisztus jelkép), s a dátum feletti hullámvonallal is belehelyezte, stílszerűen, egyéni adatait az idő folyamába. A számunkra is meglepően csodálatos rendszeralkotás azonban nem ennek az egyetlen embernek a szemléletéből, gondolkodásából, pszichológiai adottságaiból jött létre. Hiszen a jelek, amiket használ, a hagyomány, kultúránk szerves része. A rendszer, amit alkot belőlük, lehetne egyedi eset - hogy mégsem az, igazolásul kénytelenek vagyunk több tárgyat még végigelemezni. A más időben, más helyen előkerült adatok viszont a szemlélet elterjedtségére, (más műfajokban is kimutatható) alapvetőségére is rávilágít, vizuális bizonyítékaként a társaslélektan elméletnek.

10 Az ország északi részén gyűjtött bibliatartó ládikó (21,5x15x11,5 cm) fedelének faragása feltűnően hasonló pontokból, ívekből, nem látvány szerint értelmezhető vonalakból, jelekből áll. Nyitásnál egy mélyedésbe dugjuk az ujjúnkat, hogy kihúzhassuk a fedelet (8. kép). A nyitás - kaput nyit, ha a szavakkal játszunk, mert a mélyedés is kapu alakú, boltíves, bélletes templomkapuhoz hasonlít a föléje boruló ékítményekkel. A pontok, ékek esetében újra csak számolnunk kell. A fedél elején, az alapon 12 ék (úgy látszik alapvető számosság), a kapu fölé boruló félkör-egész kör alakú vésetek száma balról induló alappal 14, összesen 30 db (összekapcsoltán a hold és a nap ciklusszáma, mint ahogy alakja is erre utal). Vonalasán, félkörökből jön létre felette a 3. ívsor (15-ös számossággal), csúcsán még három-három ilyen ív tartja a 7. teli pontot, kiemelten. Az idő fogalomköre tükröződik ezekben a számosságokban is, mint előbb. A kapuban is egyegy pont, mint a borotvatok templomkapujában, s más szentélyekben is a megjelenő fény,

11 nagy fontosságú, ezen az egy helyen áttört! A kapu-fény összefüggése kultúránkban legszebben a „bújj-bújj zöld ág" című gyermekdalunkban fejeződik ki, az „aranykapuban". A kapu fölött keresztként tagol a négy égtáj irányába egy halvány kör-burkot négy vonal, nyolcadokra tagolódva pontok és félpontok folytatásában negatívjaik egyeneseivel. A pontok által kiírt nyolcadoló egyenesek mellett egy-egy határozott, mélyített pont mintha a tengelyek kibillenésének határát jelezné, a függőleges tengely ugyanis nem függőleges egészen, s e kimozdulást mintha az áthúzásként jelölt kis vonalka lenne hivatva jelölni. Az az érzésünk vizuálisan, mivel a tengelyek váltakoznak a szemünk10. Karácsony S., 1985. 11. A keresztény templomok a nap járására tájoltak. A pogány szentélyek talán még kozmoszcentrikusabbak. Vö. Hoyle, F. 1978. 692