A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - MAKOLDI Sándor–M. PAP Gizella: A népművészet alkotás-pszichológiájáról (Három fafaragás elemzése a tartalom és forma egységében)

ben, hogy azok mozognak, kibillennek a burok feletti ívrétegekbe ágyazott kis pontok, a „göncölszekér" csillagainak mozgásával. Az égen az idő a göncöllel mérhető - tudják ezt pásztoraink is -, attól függ az idő, merre áll a rúdja. Azt is tudja mindenki, hogy csil­lagai a föld tengelyének, a sarkcsillagnak az irányába mutatnak. A „kapu" feletti kör kétségtelen égi utalásokat tartalmaz, ugyanakkor, ha kapu, templomkapu, akkor fölötte a kör ablak, rózsaablak a fény befogására. Együttesen egy olyan építmény ablaka, aminek pillérei a doboz keretezéséből adódnak - s átvitt érte­lemben kultúránk világra nyitott ablaka - egy népi faragó által, a magyar lehetőségek szintjén megvalósítva. Az ábrákból sugárzó szemlélet buzdított egy kiegészítő kísérletre, a borotvatoknál természetesen létrejövő árnyékvetés lehetőségét itt úgy kipróbálni, hogy kihasználjuk az eddig még nem értelmezett jelzést, a fedél áttörését, a két lyukat. Tájolt állásban ha a lyukakba pálcákat dugunk, akkor azok árnyéka végigpásztázza az ábrákat. Ha az áb­rák, mint elemeztük, a világ makettjét érzékeltetik, akkor a doboz is makett. Ha olyan hosszú pálcát veszek, mint a tető hossza, akkor a nagyobb lyukból valóban olyan hosszú része áll ki, mint a lyuk és a kör középpontjának távolsága, tehát 45 fokos delelési szög­nél a nap árnyéka is ide esik. (Tavaszi-őszi napéjegyenlőség esetén.) Ugyanez a magas­ság télen hosszú árnyékot vet, talán azért van mellette a kisebb lyuk, a másik, rövidebb árnyékvető számára. Végül pár szót egy harmadik faragásról, ami mondandónkat is összefoglalja. Fél évszázaddal korábbról az első borotvatok idő-vizén úszó fényjellegű lényeit idézi vissza egy másik, 21x5,5x4,5 cm-es borotvatok (9. kép). ívekkel, pontokkal, körökkel, négyes osztással már találkoztunk, új forma a mind­ezt befoglaló, kiegyensúlyozott, nyújtott vonal, fészke a rajta lévőknek, a meg nem bil­lenő szimmetrikus egyensúlyi helyzetben - úszó hajó. Az összetett hajó jel csak gondo­latmenetünkben új, nem a kultúrtörténetben, ahol legtöbbször a sötét mélységek felett az életet hordozza. 12 Vonala így a lét és a nemlét határvonala, melyet csak a szélső pon­tokon törhetnek át, léphetnek ki belőle. Felül, belsejében négy négyfelé osztott ív emeli ki a kaput, melyben a négyfelé osz­tott kör, a tájolt világteljesség virága lebeg. Ha leszúrom a botom a világ közepén és kar­dommal, jogarral, vagy az energia villámkötegével akár a világ négy irányába suhintok körbe, az a birtoklás, a világ bírásának jelképe. A világ-virág, kapuban feltűnve, Stone­henge típusú kultusztereket, a megfelelő időpontban feltűnő égitestet, a napot idézi, ­mint a magyar népművészet „forgó rózsája". A virág-világ-idő kiegyenlített pontja a tavaszi-őszi napéjegyenlőség kettőse, a két dombbal érintkező kettős kapuív. Mintha a négyes osztású kör részei lennének, a körről lekerült 4 szirom az ívelődő dombok, ami­ken a négyes osztás is ívelődik, de csak 3 azonosan, a 4. nem. Az évkoron belül így az évszakok tulajdonságait viselik az élet, a termékenység szempontjából. A kapu mellett kisebb körök fordított cseppformába foglalva vizuálisan emelked­nek, szimmetrikusan, mint a léghajók a szélek felé lebegve az oldalsó félkörök szívása miatt. A félkör-fülek a szélek ív-sarlóihoz húzzák a szemünket, ahol a hajó végén, a ha­lál határán a formájuk egyszerre ír ki égitestet, virág, szarv és emberalak formát is. Az ábrázolásnak többértelműen rokon jelszerűsége itt is, ha bármely irányban konkre­tizálódna, a tartalom szenvedne csorbát (lásd a Francois-váza hasonló indíttatású figu­rális jeleneténekképét, mely már csak a hozzáfűződő monda által telik meg mondandó­jával 13 ). 12. Lömmel, A. 1974.163. kép. 13. CastiglioneL., 1961. 49. kép. 693

Next

/
Thumbnails
Contents