A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - PETERCSÁK Tivadar: A sátoraljaújhelyi festett bútor

A karszéknek nevezett, támlás széken az ülőlap, a támla betétje és felső keretléce, illetve a káva elülső deszkája felületét díszítették. Az ülőlap közepén egy virágcsokor, négy sarkán egy-egy rozetta, a támlán vázába állított virágcsokor, a két deszkarészen három-három rózsa és közöttük elszórtan ibolya-motívumok találhatók. A tékának a két ajtaját és a hullámos vonalú peremét díszítették. Az ajtó mindkét szárnyán egy-egy talpas kehelybe állított - piros rózsákból, piros és kék tulipánokból, kék és sárga ibolyákból, valamint zöld levelekből készített virágcsokor, illetve ezek fölött két-két piros tulipán, az ajtók két-két sarkán a virágcsokor motívumait tartalmazó füzérek láthatók. A peremen ugyanezek a motívumok ismétlődnek (14. kép). A rácsozott oldalú állványos bölcső zöld alapszínű, két oldalán és végein sárgáspiros rózsákból, tulipánokból, kék és sárga ibolyákból, zöld levelekből álló hullámvonalas motívumsor található (15. kép). A tálasoknál a felső és alsó díszlécet piros keretezéssel látták el, ezen belül piros rózsák, zöld levelek és apró színes virágok díszítik (16. kép). A rövid tálasfogas alsó és felső mezőjére piros, piros-sárga rozettákat, zöld leveleket, sárga ibolyákat, a függőleges mezőkbe piros-sárga tulipánokat festettek (17. kép). A stelázsi ajtóval zárható világoszöld alapszínű változatán a két ajtószárny közepén a világos ágy végeken alkalmazott kelyhes virágmotívum, a négy sarkon rózsából, tulipánokból, ibolyákból és zöld levelekből álló füzérek vannak. Ugyanilyen füzér látható a stelázsi felső díszlécén is (18. kép). A sátoraljaújhelyi és az e körbe tartozó pusztafalusi festett bútorról összefoglalóan elmondhatjuk, hogy az egyszerűség jellemzi. A fekete alapszín mellett Pusztafaluban mutatható ki a világos alapszín használata. A díszítmények motívumrendszerében a virágcsokor és az egyszerűbb vázába, illetve kehelybe állított virágcsokor, a kör és félkör alakú koszorú, valamint a keretezésre szolgáló virágfüzérek jellemzik. Az évszámos darabok alapján a korábban csak az 1880-as évektől ismert újhelyi festett bútort az 1860-as évekig vezethetjük vissza. Korábbi előzményekről jelenlegi ismereteink alapján nem tudunk. E stílus fénykora a XIX. század második felére, a XX. század első évtizedeire tehető. A pusztafalusi műhely működése e bútorközpontnak már az utolsó stádiuma. A további kutatás feladata, hogy egyrészt feltárja e központ mestereinek más bútorkészítő centrumokkal való kapcsolatát, illetve a helyi stílus eredetét és gyökereit, másrészt feldolgozza a festett bútorok paraszti használatának gyakorlatát, a népi lakáskultúrában betöltött szerepét. IRODALOM Bodó S., 1970. Borsodi, abaúji és zempléni céhpecsétek. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve IX. 189— 226. Cseri M., 1983. Füzér. Tájház. Budapest CsikváriA., (szerk.) 1940. Zemplén Vármegye. Budapest Domanovszky Gy., 1942. Magyar parasztbútor. Budapest Gönyei S., 1939. Az Abaúj megyei Pusztafalu népi építkezése, kendermunkája és népviselete. Néprajzi Értesítő XXXI. 119-141. K. CsilléryK., 1951. A sátoraljaújhelyi asztalosság. Kézirat a sárospataki Rákóczi Múzeum Adattárában. 55-20.; 55-95. 1952. Tájékoztató a népi lakásberendezés gyűjtéséhez. Budapest 681