A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - FÜGEDI Márta: Figurális díszítmények Északkelet-Magyarország pásztorművészetében

FIGURÁLIS DÍSZÍTMÉNYEK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁG PÁSZTORMŰVÉSZETÉBEN FÜGEDI MÁRTA A magyar pásztorművészetre Herman Ottó figyelt fel először, 1892-ben egy előadásában a „magyar pásztoremberek remekléséről" szólt.

1 Később egyre több kutató érdeklődése fordult e gazdag, látványos, sok színes alkotóegyéniséget számon tartó művészet felé,

2 monografikus igényű munkák mellett egy-egy tájra jellemző tárgytípusok bemutatása, múzeumi gyűjtemények ismertetése, továbbá egyéniségvizsgálatok gazdagítják ismereteinket. A pásztorművészet tárgyai szűkebb értelemben a pásztor életformához kapcsolódnak, a pásztoremberek saját használati tárgyait és az állatok őrzéséhez, legeltetéséhez, gondozásához szükséges eszközöket jelentik. Ide sorolhatók azonban olyan tárgyak isfőleg a XX. században készültek nagyobb mennyiségben -, amelyek nem a pásztor életforma kellékei, készítőjük, formájuk, díszítményeik alapján azonban, ha megváltozott funkcióval is, de mégis a művészkedő pásztorok tradícióit őrzik, adják tovább. A faragó pásztorok nemzedékeken át, gyakran dinasztiákban őrizték tradícióikat, a megszokott tárgyakat, díszítőeljárásokat és díszítményekét. Művészkedésük azonban nem merevedett meg, hanem alkalmazkodott a változó igényekhez. A feleslegessé vált eszközök, tárgyak elfelejtődtek, a megváltozott igények a meglévő eszközkészletet újabbakkal gyarapították. A faragott tárgyak szaporodása a századfordulón is tart, de ezek egy része már egyre lazább kapcsolatban van a pásztorélettel. A régi, megszokott tárgyakon is egyre inkább a díszítmény kerül előtérbe. Egyik-másik tárgy funkciója megkettőződik, vagy el is veszíti eredeti rendeltetését, és a művészkedő pásztor már nem is maga vagy pásztortársai használatára, hanem az érdeklődők, más társadalmi rétegek számára készíti. A faragók között is megszaporodik azoknak a száma, akik már nem pásztorok, megválva a pásztorélettől ipari munkával vagy a bányászatban keresik kenyerüket, a faragást azonban megszokásból, kedvtelésből, vagy kereset céljából tovább folytatják. A díszítés tradíciója tehát tovább él, de elszakad attól az életformától, amely létrehozta és arculatát kifejlesztette.

3 A pásztorművészet különösen ott gazdag, ahol a pásztorkodásnak nagy a jelentősége a hagyományos életformák között. A Mátra és a Bükk kiterjedt erdőségei, a Cserhát lankás dombjai között is évszázados hagyományai voltak az állattartásnak. 1. Herman O., 1892. 310-321. 2. A teljesség igénye nélkül a legfontosabb átfogó művek Viski K., 1928., Madarassy L., 1934., Domanovszky Gy., 1944., MangaJ., 1951., 1961., 1967., 1976. Tárgytípusok bemutatásával, gyűjteményismertetéssel, illetve egyéniségvizsgálattal többen foglalkoztak újabban, ezek azonban főleg a dunántúli népművészetet érintik, ezért név szerint nem sorolom itt a tanulmányokat. 3. Vö.: MangaJ., 1976. 55. 655