A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - VERES László: Magyar népi boros- és pálinkásüvegek

A hengeres testű és talpas poharakra egyaránt a XIX. század elejéről kerültek mind gyakrabban gravírozott díszek. Többnyire név és egy évszám díszelgett a poharak testén. Ritkábban egy-egy geometrikus vagy ornamentális mintázat egészítette ezeken ki a feliratot. Figurális ábrázolás elvétve fordult elő paraszti használatú üvegen. A paraszti használatú poharak túlnyomó többsége színtelen, áttetsző üvegből készült. A színes olajfestés más üvegféleséghez hasonlóan csak a XIX. század második felétől (Erdély, Párád) terjedt el. A század végén pedig a préselés technikájának elterjedésével kimondottan paraszti használatra szánták geometrikus díszítésű vagy Kossuth Lajos portréjával ellátott üvegeiket az egyes huták (pl. Párád). Ekkor terjedtek el a millennium korhangulatot idéző „Áldás hazánkra", „Isten áldd meg a magyart" és egyéb, az e korban divatos feliratú poharak is, amelyek szinte kizárólagosan díszüvegként kerültek be a paraszti lakóházakba és a tisztaszoba fényét emelték a komódon, a kredencen.

43 A paraszti használatban lévő poharak legszebb darabjai azok, amelyek a magyar üvegipar korai hagyományaihoz kötődtek, és szépségüket a forma adja meg. A kehely alakú, vagy tölcsérszerű talpas poharak többnyire színtelen üvegből készültek, esetleg a szájperemen vagy a nóduson diszkréten egy-egy színes üvegszállal díszítettek (7. kép). A talpas poharakat Magyarország nagy részén egyszerűen pohárnak nevezik. Kivételnek számítanak a dél-dunántúli területek. így Zalában pálinkáskupának, Baranya egyes részein ezen túl kupicának nevezik őket. Csak Erdélyből ismerjük az ún. poltúrás üvegeket. Ez a pohártípus igen korán divatossá válhatott Erdélyben, hiszen már a XVII. század végétől ismertek az egy pénzes és kétpénzes üveg elnevezések. A poltúrás üveg elnevezés azt jelöli, hogy a pohár alsó részébe a készítéskor pénzérmét forrasztottak be, amely a kettős üvegfal között, a zárt részben mozgott és az italt fogyasztó szeme előtt akkor jelent meg, ha kiürítette a poharát. b) Fütyülős és porciós üvegek: E termékféleségek fél iccésnél lefelé kisebbedő űrtartalmú üvegek, s kezdetben főként a XIX. században a korcsmák, fogadók nélkülözhetetlen darabjai voltak. A porciós üvegből pálinkát és különböző égetett szeszes italokat, a fütyülős üvegből bort fogyasztottak. A két üvegféleség között az űrtartalom mellett formai különbözőség figyelhető meg. A porciós üvegek csak ritkán vannak rövid vagy hosszabb nyaki résszel ellátva, míg a fütyülős üvegek mindenesetben hosszú nyaki résszel kialakított ivóedények. A XVIII. századi hutaleltárakban rendszeresen szerepelnek utalások „korcsmák szükségire" készített üvegekről. Valószínű, hogy ezek a termékféleségek a XIX. század 30-40-es éveiben váltak a paraszti háztartások tárgyaivá, miután az 1836. évi VI. te. megengedte a parasztok számára is a magánfogyasztásra vagy eladásra szánt pálinka főzését.

44 A fütyülős és porciós üvegek formába fúvással készültek. Rendszerint a zöld vagy áttetsző üvegfalú ivóedények sima falúak vagy a készítő forma hatására optikai (csavart, bordázott, nyomott) díszítéssel jelennek meg. Festéssel, gravírozással nem díszítették őket. Erdélyben és Felső-Magyarországon terjedtek el elsősorban. A Dunántúlon és Dél-Magyarországon más formájú ivóedényeket használtak pálinka fogyasztására. Délnyugat-Magyarországon, így Göcsejben a pálinkás kupák, kupicák, Baranyában a fehér vagy kék színű üvegből készült körte formájú, fül nélküli pálinkás bugyagok, míg Mohács, Pécs tájékán egészen Szegedig a pálinkás korsócskák, füles porciósok terjedtek el. Ezek az edényféleségek is a porciós üvegek csoportjába sorolhatók. A bugyagokat nem díszítették, csak a pálinkás korsócskákat. Növényi, geometrikus motívumok gyakoriak ezeken a formába fúvással gyártott termékeken, melyeket a délszlávok srce-nek neveznek (8. kép). 43. Vö. Takács B., 237-242. 44. Néprajzi Lexikon 4. 159. 642