A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - VERES László: Magyar népi boros- és pálinkásüvegek

c) Kulacsok: Tipikus népi ivóedény a kulacs. A magyarországi emlékanyagban lapos és pereckulacsok egyaránt fennmaradtak. Ez a főként pálinka tárolására és fogyasztására szolgáló termékféleség az ország egész területén divatos volt. A változatos űrmértékű, formájú és díszítésű kulacsok között a leggyakoribb példányok a kerek, lapított testű 2-3 dl-es edények voltak, amelyek többnyire színtelen, áttetsző üvegből készültek. Ezek a zsebbe való butykosoknak is nevezett üvegek készülhettek a szíj felfűzésére alkalmas füllel, vagy utólag díszes bőrkantárral látták el őket, ami a használatukat megkönnyítette. Az egyszerű kivitelű kulacsok mellett szép számmal kerültek forgalomba és paraszti használatba szépen díszített darabok is (9. kép). A díszítmények között a legelterjedtebb volt a rátétes fonáldísz, ami azt jelenti, hogy az edények testére különböző vonalvezetésű színes vagy áttetsző üvegfonalat forrasztottak. Az üvegből készült kulacsok különleges darabjai a zempléni habos díszítésű és az erdélyi gerezdes kulacsok. Gyakoriak voltak a festett díszű és gravírozással ellátott edények. Az előbbieket Párádon és Erdélyben, az utóbbiakat Zalában, a Bakonyban és a bükki üveghutákban készítették. d) Butykosok: A butykosok a pincetokba való palackokhoz hasonlóan hasábtestű üvegből készült ivóedények voltak. Másik hasonlóság az, hogy csak kevés ilyen tárgyunk maradt fenn és ezek díszítményeik és egyedi megoldásaik miatt a népi üvegek legszebb és legértékesebb darabjai közé tartoznak. Hasáb testű butykosokat túlnyomórészt Erdélyben készítettek, ritkábban más magyarországi hutákban is gyárthattak ilyen termékeket, de ezekről nem rendelkezünk kellő ismeretekkel. A 2-3 dl-es űrtartalmú, pálinka fogyasztására szolgáló butykosokat szinte kivétel nélkül opak zománcfestéssel díszítették és nagyon gyakran figurális elemeket is felhasználtak a díszítés során. Minden esetben olyan jegyeket viselnek magukon (számok, feliratok), melyek lehetővé teszik a készítés idejének meghatározását és a megrendelő nevét illetve a megrendelés körülményeit. E tárgyak többségének felirata német nyelvű, s ez arra enged következtetni, hogy ezt a termékféleséget a betelepült németajkúak honosították meg Erdélyben és a Dunántúlon egyaránt. e) Bokályok: Elsősorban borfogyasztásra használták a díszített kulacsokhoz hasonlóan a lakásbelső féltett tárgyai közé sorolható üvegből készült bokályokat. Ezek a termékféleségek többnyire zöld színű üvegből készültek, s csak rátétes fonáldísszel ellátott darabjai ismertek. A XVIII-XIX. századi huták túlnyomó része foglalkozott bokálykészítéssel, de bizton állítható, hogy ezek az ivóedények Erdélyből terjedtek el (10. kép). Csak Erdély területén váltak ismertté és Erdélyben készültek először a bokályokkal rokon formájú és funkciójú kancsópoharak. A bokályoknál jóval kisebb méretű ivóedényeket csak később, a XIX. században kezdték gyártani a dél-dunántúli és különböző felső-magyarországi hutákban (Párád, Hasznos). E termékféleséget eredeti készítési helyét ismerve porumbáki típusú kancsónak is nevezték. A kancsópoharak többnyire áttetsző, színtelen zöldeskék üvegből készültek általában, de főként a XIX. századtól szinte minden színben előfordultak ezek az ivóedények. Összegzés A népi boros- és pálinkásüvegek múzeumi, magángyűjteményben lévő emlékanyagának áttekintésével készült összegző feldolgozásunk. Funkciójukat és alapformájukat tekintve 11 féle boros és pálinkás népi üvegféleséget vehettünk számba, de ez a szám jóval nagyobb, ha figyelembe vesszük az egyes csoportokon belüli variánsokat, elnevezésükben is megkülönböztetett termékféleségeket. A népi boros- és pálinkásüvegek díszét elsősorban a gazdag formavilág határozta meg. Az üvegkészítő mesterek kezéből kikerült darabok között azonban gyakoriak voltak már a fúvás vagy formába fúvás során készült önálló díszítménnyel is megjelenő üvegek, mint az opálszálas, habos, rücskös, 643