A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - VERES László: Magyar népi boros- és pálinkásüvegek

e) Korsók: Kevés huta foglalkozott üvegkorsó készítéssel, de mégis kedvelt és elterjedt népi üvegként tarthatjuk számon. A fennmaradt emlékanyagban gyakoriak a többnyíre plasztikus díszítésű, ellapított gömbtestű, rövid nyakú, sima hajlított fülű korsók csakúgy, mint a másféle díszítőeljárással készült darabok. A parádi hutában, a hasznosi üvegcsűrben (Nógrád m.), Zemplénben és Erdélyben készült korsókra jellemző leginkább a félgömbszerű, homorú, plasztikus díszítés, míg másutt csak sima falú korsókat gyártottak áttetsző, vagy zöld színű üvegből. A legszebb magyar népi üvegek közé sorolhatók a fonáldíszes korsók, melyeket elsősorban Zemplén megyében gyártottak. Az edény falába olvasztott tej üvegszálak szalag- vagy láncszerűen helyezkedtek el az edények testén, különös összhatást adva a tárgyaknak, erősítve az optikai összhatást is (5. kép). Ismerünk Erdélyből és Zemplénből egyaránt színes, rátétes díszítésű, sőt évszámmal is ellátott korsókat. A rátétek kék színű üvegszálból készültek. f) Pincetokba való palackok: A korsókhoz hasonlóan a pincetokba való palackokat is kizárólag bor tárolására használták. Ez a termékféleség ma már ugyan ritka a fennmaradt emlékanyagban. A pincetokba való palack formája a XVI-XVII. században alakult ki, ill. kezdődött meg az elterjedése és a XVIII. század végétől jelent meg a paraszti háztartásban. A hasáb testű, rövid és szűk nyakrésszel ellátott palackok formába fúvással készültek, s ezért gyakoribbak a plasztikus díszítésűek. A pincetoknak nevezett, rekeszekre osztott faládában rendszerint 6 palackot helyeztek el, amelyek a jól kipárnázott rekeszekben kiválóan elviselték a szállítást. A pincetokba való palackok a leglátványosabb népi üvegek közé tartoznak, mert díszítő megoldásaikban felvonultatják mindazokat az eljárásokat, amelyek a népi üvegek nagy részén megfigyelhetők. A plasztikus díszítésű darabok mellett gyakoriak a gravírozott és festett díszű tárgyak. A gravírozással és festéssel elsősorban évszámokat, monogramokat helyeztek az üvegek testére (6. kép). Főként Párádon és Erdélyben készültek ilyen díszítésű pincetokba való palackok. A XIX. század második felétől országszerte gyakorivá váltak a színes virágmotívumokkal ékesített darabok. Zemplénben a korsókhoz, kancsókhoz hasonlóan habos díszű pincetokokat is gyártottak. Ivóedények a) Poharak: Üveghutáink kivétel nélkül többféle formában és nag^ mennyiségben állították elő boros- és pálinkáspoharakat. A poharak hagyományos formuja kezdetben követte a középkori típusok alakját, vagyis a lapos talpból kinövő hengeres, esetleg enyhén tölcsérszerű test alkotta a pohár alapformáját. A XVIII. században a poharak falát legfeljebb lyukasztással díszítették, ami azt jelentette, hogy a még meleg üvegbe szögeket szurkáltak, és így az edénytesten buborékok keletkeztek. A XVIII. s '•'ad végétől terjedt el az edény üvegfalának festése, metszett, gravírozott, vagy csisz^-c díszekkel való ékesítése, és a színes üvegből való pohárkészítés. Erdélyben és Felső-Magyarország hutáiban (Árva, Zólyom, Zemplén) a XVIII. század végétől általánosan elterjedtek voltak a kék színű poharak, de később a XIX. században mindkét területen a legváltozatosabb színekben (sárga, zöld, vörös) káprázó termékeket gyártottak. A poharak gazdag formai és díszítésbeli változatával már a XVIII. században is találkoztunk, de főként a XIX. századra vált jellemzővé a rendkívül változtos formavilág. Az ekkor elterjedt talpas poharak, ezek a „nyugtalan alakú poharak" a gótikus kelyhek, serlegek formáját utánozták. Jóval egyszerűbb kivitelben készültek, mint az e korban elterjedt külföldről származó velencei és cseh üvegek. Azonban a forma mellett a díszítési lehetőségek minden megoldását felvonultatták, függetlenül attól, hogy melyik magyarországi hutában készültek. A talpas poharak elterjedésével bor és pálinka fogyasztására egyaránt használták ezeket az ivóedényeket, csak a méret döntötte el az egyes poharak rendeltetését. Korábban a hengeres testű poharakat inkább bor fogyasztására vették igénybe, pálinkát pedig más edényféleségből ittak. 641