A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - VIGA Gyula: Néhány szempont a táji munkamegosztás néprajzi vizsgálatához (Észak-magyarországi példák alapján)

lenül nehéz közlekedési viszonyok ellenére

19 jelentős mennyiségű élet cserélt gazdát Gyöngyös, Eger, Miskolc, Szerencs, Szikszó, Tokaj, illetve a felvidéki bányavárosok, de főleg Losonc, Rozsnyó, és Kassa vásárain. Nógrád, Gömör, Borsod és Abaúj megyék helytörténeti forrásai számos adatot őriznek arra vonatkozóan, hogy a hegyvidéki fuvaros falvak életében milyen jelentős szerepe volt a gabona szállításának. A losonci harmincad vám nyilvántartásai már a XVII. századtól őrzik annak emlékét, hogy - elsősorban a földseurak - az Alföldről terményeket hoztak fel Losonc, vagy Kishont-GömörNógrád határvidéke felé.

20 Bél Mátyás megemlékezik róla, hogy a nógrádi nép eladó gabonáját és sertéseit fáradtságos hegyi utakon szállítja a bányavárosokba.

21 Ugyancsak Dél-Nógrád és a bányavárosok kereskedelmi kapcsolatát említi a XVIII. század elején Radványi Ferenc.

22 Mocsáry Antal, Nógrád monográfusa arra utal, hogy a vármegye alsó részeiről a gabona a losonci piacra kerül, ahol közvetítők, zólyomi, liptói „tót" fuvarosok, majd morvák útján, többszöri adás-vevéssel jut el rendeltetési helyére.

23 Losonc szerepét többen aláhúzzák a gabonakereskedelem bonyolításában;

24 évi hat vására meghatározó jelentőséggel bírt a Felvidék gabonaellátásában.

25 Az alföldi gabona útja jól követhető a recens néprajzi gyűjtésekben is, elsősorban a fuvarosok tevékenysége, valamint a kereskedelem közvetítő formáinak vizsgálata révén.

26 Külön figyelmet és külön tanulmányt érdemel az állatkereskedelem, amely az Alföld és a Felvidék között zajlott. Néprajzi irodalmunk e vonatkozásban elsősorban a gömöri magyarság jelentőségét hangsúlyozta, amelyet már a múlt századi statisztikaihelytörténeti irodalom is többször említ. Magda Pál és Fényes Elek munkái azt is sejtetik már, hogy az északi országrész magyarsága sajátos közvetítő szerepet is játszott az állatállomány - főleg szarvasmarha - értékesítésében az alföldi magyarság és a felvidéki szlovákság között.

27 Középkori adatok azt jelzik, hogy ez egy nagy volumenű, országrészeket átfogó kereskedelmi folyamat egyik láncszeme, s nagyon valószínű, hogy része a magyar szarvasmarha kontinentális méretű kereskedelmének is. Már a XVII. században a keleti országrészből (Felső-Tisza-vidék, Hajdúság, Partium) valamint Hevesből, Gömörből szarvasmarhák ezreit hajtották nyugat felé, ám az „átmenő forgalom" mellett Nógrád megyéből is kimutathatók mezővárosi lakosok, de jobbágyfalvak is (Kálnó, Pálfalu, Miksi, Berzence, Dejtár, Geráb stb.), amelyek nemes és jobbágy lakosai bekapcsolódtak az állatfelhajtásba.

28 A losonci vám adatai kétirányú mozgásról tanúskodnak a XVII-XVIII. században: Debrecenből, Nagyváradról, Kolozsvárról, s az Alföld külön19. Balogh István utal rá, hogy a szállítás fejletlensége miatt még a XIX. században is katasztrófát jelentett helyenként a rossz termés, holott 100-200 km távolságra nem tudtak mit kezdeni a felesleggel. Vö.: BaloghL, 1965.

1. 359. 20. PálmányB., 1985.179. 21. PálmányB., 1985.165. 22. Radványi F., 1711-16. A forrásra Kapros Márta és Zólyomi József hívták fel a figyelmemet, amit ezúton köszönök meg nekik. 23. Mocsáry A., 1826. II. 43-44. 24. Mocsáry A., 1826.1.76. 25. Pálmány Béla szerint a település gabonapiaca annak köszönhette jelentőségét, hogy az esztergomi érsekség itt értékesítette a beszedett gabonadézsmát. Vö.: Pálmány B., 1985. 156-157. 26. Szolnok megye Néprajzi atlasza. Kommentár 123. Kézirat a Damjanich Múzeum Néprajzi Adattárában. Ezúton köszönöm meg Gulyás Éva és Szabó László segítségét, s azt, hogy a kéziratos atlaszanyagot tanulmányozhattam. 27. Magda P., 1819. 374.; Fényes E., 1837. III. 137.; Fényes E., 1847. II. 252. Vö. még.: Hunfalvy J., 1867. 208.; Dankó L, 1979. 269-270. 28. PálmányB., 1985. 183. 564