A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - JANÓ Ákos: Kísérlet Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szabadtéri néprajzi múzeum létesítésére

KÍSÉRLET BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUM LÉTESÍTÉSÉRE JANÓ ÁKOS Az egyes vidékekre jellemző, etnikai sajátosságokat hordozó, a paraszti életforma összetettségét tükröző és a társadalom differenciálódásának jegyeit is magán viselő hagyományos népi építészeti emlékeink megfelelő kiválasztása, nyilvántartásba vétele, megőrzése és hasznosítása régi gondja a műemlékvédelem szakembereinek és a néprajztudomány művelőinek egyaránt.* Gyorsan változó világunkban a népi építészet értékeinek megmentése, mai életünkbe való beépítése nemcsak az arra illetékes hivatalos szervek, hanem az egész társadalom ügye. Az életforma változásaival párhuzamosan nőttek a pusztulás veszélyei és a népi műemlékek megtartásának gondjai. Ahhoz, hogy a védelem megfelelően szervezhető és biztosítható legyen, időnként át kellett tekinteni a teljes népi műemlék állományunkat, s a lehetőségekhez mérten újabb és újabb szempontok érvényesüléséhez kellett időnként alkalmazkodnunk. Az utóbbi évtizedekben ez tette szükségessé a népi műemlékvédelem éppen aktuális célkitűzéseinek és módszereinek gyakori változásait. A népi műemlékek megtartásának és hasznosításának két fő irányzata alakult ki, a helyszínen való megőrzés és a szabadtéri néprajzi múzeumban való elhelyezés. Amellett, hogy helyenként és időnként az egyik vagy másik megoldás lehetősége került előtérbe, ez a két stratégiai cél párhuzamosan élt egymás mellett, s eltérő formában mutatkozó érvényesülésük a népi műemlékvédelem eredményeit gazdagította. A népi műemlékek számbavétele országosan is, megyénkben is, az 1950-es évektől történt. A Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya által 1953-ban kiadott műemlékjegyzékben a megyéből még mindössze 25 népi és ipari épület, s egy népi jellegű építészeti együttes szerepelt.

1 Az 1960-ban kiadott műemlékjegyzék már közel 1000 védett népi műemléket sorolt fel. Ez a számszerű növekedés azonban nem a kiterjedtebb és elmélyültebb kutatásokat, hanem a népi műemlékek iránti fokozottabb társadalmi érdeklődést és megbecsülést tükrözte. Bár azok száma még sokkal jelentősebb volt, mint egy-két évtizeddel később, a nyilvántartásokba a hagyományos népi kultúra e tárgyi emlékei sok esetben szakszerű értékelések és válogatás nélkül kerültek be, s ugyanakkor arra érdemesebb objektumok abból nagyon sokszor kívül maradtak. Már csak a hatóságokra váró fenntartási kötelezettségek miatt is időszerű volt a teljes állomány felülvizsgálata és újabb számbavétele, hogy a védelem szükséges feladatai és az anyagi ráfordítások reálisabban, célszerűbben tervezhetőfclegyenek. *Ez a tanulmány az 1960-as évek múzeumfejlesztési koncepciójának részletét tárja fel, annak tényeit és állapotait rögzíti. Közreadását nem elsősorban „tudománytörténeti" szempontok indokolják, hanem az összegyűjtött anyag műemléki-muzeológiai hasznosításának lehetőségei. 1. Olajos Cs.: Borsod-Abaúj-Zemplén megye népi építészeti emlékei és azok védelme. Építészeti Archívum, I. Miskolc, 1982: 10. 545