A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - PÁLL István: Méhesek Szabolcs megyében a XIX. század derekán

is pénzt kaphatnak".)

16 Kiss Lajos több rétközi településről jelezte, hogy az ottlakók gyékénykasokat is készítenek s azokat eladják,

17 de az egykor szintén Szabolcs megyéhez tartozó Taktaközben és Bodrogközben készült gyékénykasok a Zempléni-hegységbe is eljutottak.

18 Méhkasokat egyébként 13 településen írtak össze; a legtöbb helyen csupán néhány kas méhet találtak, de nagyobb birtokosoknál 20-21 kassal is feljegyeztek (Kisléta, Bogdány). Talán érdemes megemlíteni, hogy köpűket és kasokat egymás mellett, egyazon építményben nem írtak össze. Lehet, hogy csupán véletlenről van szó, s más településeken, ahol nem jegyezték fel a méheseken belüli méhlakásokat, ilyenek is voltak, de az általunk áttanulmányozott anyagban nem találkoztunk velük (Komoron pl. a méhesben lévő 10 köpű méh 80 frt-ot, Lövőpetriben pedig a méhes a 15 köpű anyaméhvei együtt 250 frt-ot ért). Néhány adatunkból az is kiderül, hogy a méheseknél valamilyen kerítést is emeltek, ezzel próbálták megóvni az építményeket az állatok kártételétől. A méhesek tetőhéjazata az esetek többségében nádból készült (az ilyen adattal összeírt méhesek közel 60%-át borította nádhéjazat), de volt néhány zsúp, gyékény, zsindely, szalma, sőt két cseréptetős méhes is. A méhesek helye az esetek többségében a kiskertben, a kertben, az udvari kiskertben, a házikertben volt, de néhány adat a portán kívül épített méhesekről is említést tesz (Komoron a „Kaszállón kivel lévő", Rakamazon „az szűrűs kertbe" épített, Acsádon pedig ,,a' külső méhes" is felbukkan; Geszteréden és Komoron több boglyát is összeírtak a méhesek mellett, ami arra utal, hogy ezeken a helyeken is a portán kívüli - a kertben vagy a kaszállón lévő - építményeket vettek fel a listára). Az utóbbi esetekben a „méhes" elnevezés tulajdonképpen "méheskerf jelentéssel is bírhat, mivel nem egy helyen a méhes kerítését'xs feltüntették. Az elnevezés többféle értelmezésének lehetőségét egy nyíregyházi adat is megerősíti: 1827-ben a város lakói közül többen az elöljárósághoz fordultak azzal a kéréssel, hogy megfelelő helyet kérjenek „ezen Ns Város Erdejében alkalmatos helyen egy Méhest szándékozván felállítani". Válasz: „adódik nékiek a' kiküldendő Deputatio által kimutatandó helyen egy két vékás földnyi hely".

19 A terület mérete azt sejteti, hogy ott egy méheskertet szándékoztak létesíteni. A fentiek ellenére mégis azt mondhatjuk, hogy területünkön az ilyenfajta tartásmód nem volt gyakori a múlt század közepe táján. Csupán egyetlen helyen, az Acsádhoz tartozó Bánháza-pusztán említették a méhész házát, s ez az ott folyt nagybani méhtartást feltételezi. A méhesek a portán nemcsak különálló épületként, hanem más épülethez toldva is állhattak. Szentmihályon egy 1845-ben leégett marhaistálló oltásáról megjegyezték, hogy „Hátulról hozzá könnyen jutni nem is lehetne, mert az épület hátulja méhes lévén, körül volt kerítve"; ezenkívül összeírtak pelyvással, hízóóllal, juheresszel és rakodóval egybeépített méhest is. Keresztúton nemes Orosz Gáspár portáján „A Ház végibe lévő Méhes 8 Kas méhvel együtt" 80 forintot ért, s formája minden bizonnyal a szakirodalomban „alkalmi megoldások" kategóriába sorolt építményekének felelt meg.

20 Kis számú előfordulásuk arra utal, hogy a méhek szakszerű tartására az esetek többségében a kertben álló méhesek szolgálhattak. 16. SzmLT. IV. A. l/G. 17. KissL., 1961. 24., 121., 312., 33., 370., 383. 18. Szabadfalvi J., 1967. 54. 19. SzmLT. V. A. 101/e. 1827:4. Nyíregyháza város legrégibb iratai. 20. Balassa M. 1,1971. 83. 541