A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - PÁLL István: Méhesek Szabolcs megyében a XIX. század derekán

letet jelenthet), a 18 hosszabb és 8 rövidebb oszlop elégségesnek tűnik ahhoz, hogy kerített méhest sejtsünk az adatok mögött. Ha ugyanis megvizsgáljuk az ilyen típusú méhesek szerkezetét, s összehasonlítjuk a fenti leírással, kirajzolódik egy kb. 4x4 méteres, kívül magasabb, belül alacsonyabb oszlopokon nyugvó, befelé lejtő félereszes, átriumos épület. Méheseink tehát - akár kerítettek voltak, akár nem - az adatok szerint többnyire féltetősek voltak, s ebben a ma is létező hasonló építményeknek feleltek meg (félereszes lehetett az a gávai méhes is, melynek „hátulsó része deszkából" készült). A fenti idézetekben több adat is található, amely a méhesek szerkezetére utal. Ezek rendszerint tölgyfa ágasokra épült, szín formájú épületek voltak (pl. Máriapócson Gergelyffy Istvánnál írtak össze az „udvara mellett lévő kertjében egy fa ágasokon épült nádfedelű méhest"). Az épületek formájára utal, hogy néhány helyen „méhes szín" néven is feljegyezték őket (pl. Ibrony, Nagykálló). Az építményekben az oszlopok közét legtöbbször deszkával töltötték ki, „kerítették be". (Bogáton pl. Baksay Istvánnak volt egy „ágosra, deszka kerítéssel, nád fedéllel épült méhessé"). Gyakori volt a sövényfonású, „patits falú" méhes is (Ramocsaházán írtak össze egy „szulápokra pacsittal, deszkákkal és nád fedéllel jól el készült" méhest). Nyíradonyból és Prügyről nádból való méhkelencékre is találunk utalást, s ez összevág Balassa M. Iván bodrogközi adataival, melyek szerint ott az 1920-as évekig nádból készültek a méhesek.

12 Egyetlen helyen találkoztunk vályogfalú méhessel: Zalkodon írták össze Komjáthy József fentebb már említett, kerített méhesnek feltételezett vályogf falú, gyékényfedelű méhesét. A méhesekben deszkapolcok szolgáltak a kasok vagy köpűk tartására (pl. Hunyady Ferencnek Madán, az uradalmi tagján volt egy „méh kelentze a méh Kasok alá készített 12 szál fenyő deszkákkal együtt, Zsuffal fedve"). Arra is van adatunk, hogy a kastartó polcokat 3 egymás fölötti sorban helyezték el (Jármi Menyhértnek a már említett pazonyi Simai-pusztán volt egy „6 öles paticsból való Méhese 3 kass tartó polczal 4 elő deszkával", ami a Szabadfalvi által fényképen is bemutatott kispaládi formának felelhetett meg

13

). Több méhesnél ajtókat is összeírtak, ám ezek sem feltétlenül kerített, hanem minden bizonnyal féltetős méheseken szolgáltak, hiszen e méhesek l-l 1/2 öl szélességűek voltak. (A szín formájú, oldalt vagy hátul ajtóval ellátott épületekre az említett munkákban több adatot találhatunk.) Az imént szóltunk a méhek lakásául szolgáló kasokról és köpűkről. Területünkön mindkét fajta méhlakást használták a tárgyalt időszakban, bár a kivájt fatörzsből készült köpűk vagy bodonok voltak a régebbiek, archaikusabbak.

14 Visszaszorulásukra utalhat, hogy csupán 4 településen (Komoron, Lövőpetriben, Pátrohán és Vféson) írtak össze belőlük néhány darabot. Használatuk fennmaradását jelzi, hogy Kiss Lajosnak Paszabról még az 1930-as évek elején is sikerült beszerezni egy fűzfából kivájt példányt a Jósa András Múzeum néprajzi gyűjteménye számára.

15 Az erdők visszaszorulása játszhatott szerepet a kasok nagyobb arányú elterjedésében, bár azok már korábban is használatban lehettek a mocsaras, lápos területeken, ül. azok szomszédságában, hiszen itt a kasok alapanyagául szolgáló jó minőségű gyékény bőven tenyészett. Erre utal a rétközi Ibrány és Kék 1772-ben készült investigatioja is, melyben a lakosok haszonvételei között szerepelt a gyékényből való méhkasok kötése is. (Kéken „a gyékénybűi méh s egyib szükséges házi kasokat köthetvén a Lakosak abúl 12. Balassa M.I., 1911. 93. 13. Szabadfalvi J., 1956.462. 14. Szabadfalvi J., 1956.463. 15. KissL., 1937.167. 540