A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - CSERI Miklós: Eredmények és feladatok Borsod-Abaúj-Zemplén megye népi építkezésének kutatásában

Módszere és igen használható történeti adatai miatt emelem ki Páll István taktaközi és bodrogközi dolgozatait. A Tűzkármentesítő Bizottságok jegyzőkönyvei - lévén a háztüzek igen gyakoriak - ez idáig a legnagyobb számban és részletességgel szolgáltatnak információkat a XIX. század első fele hagyományos paraszti építkezésére vonatkozóan.

95 A hasonló jellegű történeti dokumentumok módszeres feldolgozásával mintegy 100 évvel korábbi időszakra tudnánk visszanyomozni népi építkezésünkben. 7. A két világháború közötti időszak építészetkutatói kiemelt fontosságot tulajdonítottak a tüzelőberendezések kérdésének. Módszerüket folytatva, eredményeiket felhasználva Bakó Ferenc rajzolta meg történetiségében az észak-magyarországi parasztházak tüzelőberendezéseinek fejlődését. A bőséges levéltári források alapján az Árpád-kori földbe mélyített kunyhók nyílt tűzhelyétől a búbos, illetve laposkemencéig húzható meg a fejlődési sor. Nyomon követi a kemence ún. vándorlását a lakószobától az udvarra kikerülésig, illetve a funkciótlanná válásig. Bőséges anyagot hoz a kemence terminológiai fejlődésére vonatkozóan is.

96 A legtöbb építkezéskutató ugyan leírja a tűzhelytípusokat és a füstelvezetés módját, de elméleti, történeti kérdésekbe a legritkábban bonyolódnak. Talán e téma keretén belül kell említenünk a népi világítással és eszközeivel foglalkozó tanulmányokat. Ikvai Nándor,

91 Szabadfalvi József

8 és Ujváry Zoltán" Zemplénben mutatták be a világítóeszközök fejlődését, a primitív olajmécsektől a fáklyákon át a petróleumlámpáig. 8. Az északi magyar háztípus kialakulását, alaprajzi-genetikai fejlődését Bátky Zsigmond óta Bakó Ferenc és Balassa M.Iván követte nyomon a legátfogóbban. Bakó Ferenc egyszerre tartja meg Bátky elméletének egyes pontjait (pl. az eresz szerepe a fejlődésben) és haladja meg azzal, hogy erőteljesen figyelembe veszi a jobbágy-paraszti társadalom vagyoni differenciálódását, hogy rendkívül széles körű történeti és recens forrásokból származó anyagra támaszkodik.

100 Bakó Ferenc az északi magyar vagy palóc ház fejlődését három társadalmi réteg használatában rekonstruálja, különválasztva a vagyontalan zsellér, a középbirtokos és a vagyonos, nagycsaládi keretekben élő jobbágyok lakóházának fejlődését. Abból indul ki, hogy „Feltételezzük, hogy a palóc lakás eddig ismert elemei - a szoba, pitvar, hálókamra, éléskamra - a fejlődés legtávolabbi pontján sem voltak valamennyien minden társadalmi réteg tulajdonában, és e szituáció eleve irányt szabott a fejlődésnek."

101 Bár az északi lakóház eredetét, az egyes helyiségek kialakulását ő sem tudja teljes mértékben feltárni, munkája igen nagy jelentőségű. A vagyoni-társadalmi tényezők bevonásával pedig tágította a kutatás szempontjainak körét. Balassa M. Iván értekezése teljes mértékben,

102 „A parasztház évszázadai" című munkája pedig részben foglalkozik az északi magyar ház fejlődésével.

103 A két munka ismertetése és értékelése nem lehet feladatom. Bakó Ferenc módszerét követve még inkább tágítja a vizsgálatba bevonható történeti, régészeti, néprajzi anyagot. Ezek alapján a lakóház egyes fejlődési fázisait igyekszik feltárni a primitív hajlékoktól napjainkig. 95. PállL, 1983. 105-113.; PállL, 1986. 237-245. 96. BakóF., 1973-74.217-285. 97. Ikvai N., 1958. 409-421. 98. SzabadfalviJ., 1963.261-263. 99. Ujváry Z., 1958. 462^64. 100. BakóF., 1975. 175-220.; BakóF., 1978. 101. BakóF., 1975. 175-220. 102. Balassa M. I., 1981/a. kézirat. 103. Balassa M.I., 1985. 523