A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BAKÓ Ferenc: A Palócföld centrumának településformái

csak a XVIII. század elejétől mutatható ki: a bocsiak 1701-ben arról panaszkodnak, hogy ökreiket a szállásokról a katonák elhajtották.

17 A kertességgel kapcsolatos adataim egészen kis része származik recens, tehát az elmúlt 40 éven belül észlelt állapotból, nagyobb részét írott emlékek, a néphagyomány, illetve a földrajzi nevek képezik. A XX. század derekán még funkcionáló szálláskertet ismerünk őrhalom, Egerbocs, Tarnalelesz és Szarvaskő, csűröskertet Mikófalva mellett. Az első három falu szálláskertjeinek kialakulása egy-egy elpusztult középkori falu határának és népének csatlakozásával kapcsolatos. Ez a típusú kert ismeretes még írott források és a néphagyomány révén Bükkszékről, Fedémesről és Sajóvelezdről. A történeti források Nádújfalu, Felsőtárkány, Szilvásvárad, Sajónémeti és Sajópüspöki falvakkal kapcsolatosan említenek még kerteket, ezekről azonban nem állapítható meg típusuk vagy használatuk módja, esetleges beépítettségük. A szálláskertek, a csűröskertek és egyéb kertek abban egyeznek meg egymással, hogy mindegyik a belterülethez tartozik és a jobbágyi vagy nemesi telkek arányában részekre van osztva. Egyes esetekben, mint Tarnalelesz, Egerbocs, Mikófalva, a kertek birtoklása a kisnemesi nemzetségi tulajdonjoghoz volt kötve, máshol - Őrhalom, Nádújfalu, Felsőtárkány, Sajónémeti, Sajópüspöki - sí jobbágytelekrésze volt. Sajnálatos, hogy a kertekkel kapcsolatos hagyományok több helyen már elenyésztek, s ezért a kutatás részleteket már nem tud feltárni. A templom és a kastély mindig jelentős településformáló tényező volt. A templom gyakran a falu szélén emelkedik és ezzel mintegy lezárja a települést: őrhalom, Rimóc, Nádújfalu, Bükkszék, Tarnalelesz, Szilvásvárad, Sajónémeti temploma példa erre. Máskor a templom szervesen beépül a faluszerkezetbe és ilyenkor felezőponttá válhat, ezt tekintik az Alvég-Felvég találkozásának (Ludányhalászi, Karancskeszi, Bodony, Fel ",árkány, Mikófalva, Borsodnádasd). Falvaink egynegyedében még gyűjtésünk idején is voltak kastélyok (Karancskeszi, Ludányhalászi, Mátraszőlős, Bükkszék, Ragály), de néhány faluban csak tudunk létezésükről és arról, hogy többségük 1945 előtt, vagy még régebben a település szerkezetének hangsúlyos része volt. Kazár, Nádújfalu, Felsőtárkány, Tardona kastélyai - főként 1945 után - elpusztultak, telkeiken pedig falusi házak épültek. A kastélyok a ludányi kivételével mind a település szélén álltak terjedelmes parkjukkal és gazdasági udvarukkal. Mátraszőlősön a „Csajkátá"-n, Tardonán a Parton vagy Urak utcáján több kastély is épült a templom közelében. Mind a templom, mind a kastély vonzást gyakorolt a falu társadalmának egy-egy rétegére, aminek eredményeként bizonyos családok a közelükben települtek meg. Ezek többnyire a faluközösség vezető és módosabb csoportját jelentették, ha pedig a falu népessége a középkorral kontinuus, úgy a legrégebbi családokat is itt, a templom közelében találjuk. Rimócon ebben az elhelyezésben élt a Percze nemzetség, a templom másik oldalán pedig a többi kisnemes szállt meg. Nádújfalun a Kotroczó nemzetség a templom mellett és annak közelében él, bár a mai templom csak a Kotroczók megtelepedése után épült. Sajóvelezden a templom a Nemes sor és a Templom szög között emelkedik, ami azt jelenti, hogy körülötte a falu legrégebbi és legvagyonosabb családjai éltek. Sajónémetiben és Sajópüspökiben a település történeti magja a templom körzete és a törzsökös családok onnan rajzottak ki a faluszerkezet bővülése során a különböző falurészekre. Borsodnádasdon a középkori folytonosságú családok ma is az Alvégben és a Felvégben laknak, de az újabb családok már a gyár fejlődése és a település szétterjedése során keletkezett új telepekre szorultak ki. A kastély települést alakító hatása is erős, a temploméhoz hasonló, de attól mégis különböző. A földesúr természetes igénye volt, hogy a jobbágyok közül egy bizalmasa, 17. SoósL, 1975.164. 507