A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BALASSA M.Iván: Nép és nemzetiség a népi építészetben (A Kárpát-medence északkeleti részének példája)

etnikai hovatartozást illetően. Igaz ugyan, hogy a Kisalföld északi peremén olyan területen fordul elő, amely a IX. században a Morva fejedelemség hatalmi övezetébe tartozott, de sajátos módon nem annak Stáré Mésto (Urbs Antiqua) környéki központi területén, hanem csak az ennél későbbi, nyitrai központban, és ettől délre, a peremvidékek felé eső helyeken. Igaz ugyan, hogy 874 után - a szlovák kutatók szerint - a morva fennhatóság átlépte az eddigi keleti határvonalat, és egészen az Ondaváig kiterjeszkedett, s hogy a Dunakanyar dunántúli része pedig 882 és 892 között Szvatopluk fennhatósága alá került,

43 de az említett vidékek későbbi népessége, és az, hogy a magyar régészek által feltárt ilyen jellegű építmények legkorábbi datálása a X. század, arra utal, hogy az előbbi, etnikai hátterükben nem teljesen világos történeti események nem hozhatók kapcsolatba a lakóépítmények ezen változatával. A X. századtól kimutatható (esetleg ennél későbbi) oromzati bejáratú házak nyugati előfordulása részben a magyar honfoglalást követően kialakult un. nyitrai dukátus területén figyelhető meg. Ez a táj Árpád egyik fia, Üllő fejedelemfi fennhatósága alá tartozott, és kabar, illetve fekete magyar katonai segédnépek szállták meg. Feltűnő, hogy a Garam (Hron) középső, a Nyitra (Nitra) folyó és a Vág (Vah) felső szakasza mentén e korban összefüggő, majd a Nyitra magasságáig a kabar és fekete magyarokkal vegyes szláv népességterületen nem, csak a Nyitrától délre levő, az új jövevények megszállta vidéken fordult eddig elő az oromzati bejáratú ház. Keleten és délen a rövidoldalról nyíló bejáratú lakóépítmények etnikai hátterével hasonló a helyzet. A Kniezsa István által 1938-ban készített, a Kárpát-medence nemzetiségi viszonyait bemutató térkép szerint

44 a korábban felsorolt leletek többnyire a XI. századi magyar (a Garamtól nyugatra, a Mátra- és Bükkaljától délre, a Hernád völgyében), esetleg gyér népességű magyar vagy magyar-szláv vegyes népességű (pl. a Garamtól keletre a Börzsöny, Cserhát, a Zempléni-hegység stb.) területeken kerültek elő. Az oromzati (rövid) oldali bejáratú, a bejárat mellett elhelyezkedő, rendszerint szögletes kőkemencés, egyhelyiséges építményeket-eddigi kutatásaim alapján-a Kárpát-medence északkeleti részén elterjedt lakóházak fejlődésében a kiindulásnak ítélem meg.

45 Ez az elrendezés eltér a Kárpát-medence más vidékein vele egy korban szokásos, az építmény tetőgerincvonalával párhuzamos (hosszú) oldalán nyíló bejáratú, a bejárattal átellenben lévő, sarokban elhelyezkedő, változatos anyagú és formájú kemencés házaktól. Ennek következtében nyilvánvaló, hogy az oromzati bejáratú építmények kapcsolatát másfelé kell keresnünk. Megítélésem szerint ez észak, illetve kelet felé található meg, abban az építményben, amelyről Rappoport, P. A. a következőket írja: „Lényegi változás zajlott le ebben a korban a lakóépítmény rendszerében. A X. századig teljesen átalakul a keleti szláv lakóépítmény elrendezése, a kemence hátulról a bejárat mellé kerül, szája a bejárat felé néz. Ennek az elrendezésnek példái az egész keleti szlávság területéről ismertek, ennek következtében nem tudni, hogy az átalakulás kezdeteit hol keressük."

46 A Kárpát-medence egészében a lakóháznak az a formája volt ismert, mely a IX. századig jellemezte az egész kelet-európai térséget, azaz a hosszabbik oldalról nyíló bejáratú, a bejárattal szemben lévő kemencés építmény. Az északkeleti részek azonban a kelet-európai általános fejlődéssel összhangban még a következő lépést is megtették, azaz az egyhelyiséges objektumokban a kemence a bejárat mellé került. Az, hogy ez megtörtént, bizonyára több tényezőnek köszönhető. Szerepet játszhatott az, hogy ez 43. A történeti adatok szlovák és magyar forrásait ld. a 9. jegyzetben. 44. Kniezsa I., 1938. térképmelléklet. 45. Részletesebben Balassa M. /., 1985. 64. 46. Rappoport, P. A., 1975. 126. 491