A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BALASSA M.Iván: Nép és nemzetiség a népi építészetben (A Kárpát-medence északkeleti részének példája)

a terület részben vegyes, magyar-szláv lakosságú volt, de az is, hogy a honfoglalást követően a magyarság kapcsolatai nem szakadtak meg kelet, illetve északkelet felé. A közismert dinasztikus kapcsolatoknak ez esetben sem lehetett nagy jelentősége, annál inkább annak, hogy pl. a X. században közvetlen érintkezés mutatható ki a magyarok és a fehérhorvátok között.

47 A kelet-északkelet felé irányuló kereskedelmi forgalom is e vidéken zajlott le, a X. századra datálható dirhem-leletek tanulsága alapján (Bodrogvécs, Kardos, Kenézlő, Kisdobra, Sárospatak, Eger),

48 sőt a későbbi időkben a XIII. században meginduló soltész-telepítések központjai a dél-lengyelországi városok voltak.

49 Mindezek alapján úgy vélem, hogy a Kárpát-medence északkeleti részén már a magyar-szlovák együttélés legkorábbi időszakától kezdve sajátos helyzet alakult ki a lakóépületek terén: mindkét lakosság ismerte a kelet-európai kemencés építménynek a VIII-IX. században a Dontól az Elbáig elterjedt formáját, mely azután kiindulása volt a Kárpát-medence más vidékei, de hozzátehető, a morva területek lakóházfejlődésének. A vizsgált terület népessége azonban más irányba lépett tovább, itt még éreztette hatását a kelet-európai fejlődés következő, X. században induló szakasza is, és ez lett az alapja az itt kialakult későbbi lakóházformáknak. Ez egyben a korábban említett, az oromzati bejáratú házak időrendi kérdésében is meggondolkoztató, és kérdésessé teszi némely lelet viszonylag korai, IX. századi datálását. Az említett hatás egyaránt érte a Kárpát-medence északkeleti részének magyar és szlovák lakosságát, s a fejlődés - úgy tűnik - már ekkor is, és a későbbiekben még fokozottabban a lokalitáshoz, és nem az etnikumhoz köthető. Tanulságosak a jelenség társadalmi-gazdasági hátterére Botík, Ján sorai: „A szlovák-magyar etnikai határvonal mentén kialakult népi építészeti kultúra területén fellelhető számos közös, illetve azonos jegy, jellemvonás a térség adott természeti körülményeinek függvénye, de elsősorban azoknak az azonos gazdasági és társadalmi feltételeknek a következménye, amelyek a kora feudális, majd később a közös államban is alapvetően meghatározzák a szlovák és magyar etnikum fejlődését."

50 3. Az 1984 októberében Miskolcon megtartott konferencián elhangzott előadások, és a kötetben

51 megjelent tanulmányok: Bakó Ferenc Párhuzamok és eltérések az Eger környéki magyarság és a nemzetiségek településében, építkezésében, Dám László Interetnikus kapcsolatok a Zempléni-hegység népi építészetében és Balassa Iván A tokaj-hegyaljai német telepek építkezésének néhány sajátossága címmel az ország ezen vidékén élő magyarság és a nemzetiségek népi építkezése közötti interetnikus kapcsolatokat vizsgálják. Mindhárom szerzőt - különösen a következtetések levonásában - a nagyfokú óvatosság jellemzi, s már előzetesen megállapítható, hogy meglehetősen kevés olyan jelenséget találtak, mely valójában interetnikus kapcsolattal, illetve hatással magyarázható. Bakó Ferenc összegezésként megállapítja: „Az első megtelepedés korszakának szlovák vagy német házai bizonyára magukon viselték készítőik tradicionális ismereteit, ezért többé-kevésbé különbözőek lehettek a magyar építményektől. Ez a korszak azonban a XVIII. század végén lezárult, és emlékei korunkat nem érték meg. A legrégibb német és szlovák parasztházak a múlt század elejére datálhatok, de etnikai különbsége47. BarthaA., 1973.148. 48. BarthaA., 1973. 148. 49. Szabói., 1971.144. kk. 50. Botík, J., 1983.150. 51. Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon címmel a Miskolci Herman Ottó Múzeum Néprajzi Kiadványai XV. 492