A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BALASSA M.Iván: Nép és nemzetiség a népi építészetben (A Kárpát-medence északkeleti részének példája)

a magyarhoni besenyőket."

20 Ez utóbbi sorok egyébként az Ethnographiaban jelentek meg . . . A látszólagos kitérő úgy vélem szükséges volt, s remélem meggyőző is a sokat idézett forrás valódi értékét, pontosabban értéktelenségét illetően. Botik, Ján a következőkben a magyarságot ért szláv műveltséghatások etnikai hátterével foglalkozik. A magyar történettudomány, így a magyar néprajz területén sem egyértelműen megítélt, hogy az államalapítást megelőzően, vagy a közvetlenül ezt követő időkben a magyarság a kelet-európai térség szláv népcsoportjai közül mellyel, vagy melyekkel volt intenzívebb, műveltségelemek cseréjében is megnyilvánuló kapcsolatban. Mindez összefügg azzal a korábban széles körben elterjedt nézettel, hogy a honfoglaló magyarság a klasszikus nomád életformának megfelelő műveltséggel rendelkezett, tehát a letelepült életmóddal összefüggő jelenségeket csakis a Kárpát-medencében tanulhatta el északi és déli szláv szomszédaitól, esetleg az úgynevezett „pannon-szlávok"tól, akik a feltételezések szerint a Dunántúlt benépesítették.

21 Ma már nem vita tárgya, hogy a honfoglaló magyarok a Kárpát-medencében új környezetüktől semmiben sem elmaradó földművelési ismeretekkel jelentek meg,

22 és a népesség jelentős részének életformája letelepült volt. Tehát az egyhelyiséges, félig, vagy teljesen földbe vájt, kemencés lakóházat nem egy radikális életformaváltás eredményeként „tanulták el" a Kárpát-medence „pannon-szláv"-ságától, mint ahogyan ezt korábban néhány szlovák kutató feltételezte. Ez, a lényegében azért nagyon szerény lakóépítmény sajátja volt a kelet-európai térség legkülönbözőbb etnikumainak, a Kazár Kaganátus politikai fennhatósága alá kerülteknek- kik között csak a VIII. század végén, IX. század elején jelentek meg szlávok - éppúgy, mint Dessau-Mosingkau szláv lakóinak, de például a Kárpátmedencében élő avaroknak is. Úgy vélem, hogy Pletnyevának, az úgynevezett szaltovo-majaki kultúra épületeiről tett megállapítását, hogy „ . . . a félig földbe mélyedő házakat olyan emberek használták, akik átmenőben voltak a nomadizmusból a letelepedés felé . . ."

2

\ általánosságban is érvényesnek tarthatjuk ebben, a Don alsó folyásától az Elbáig terjedő övezetben. Legfeljebb annyival szükséges kiegészíteni, hogy a nomadizmust nemcsak az állattartó, hanem a különböző területváltó földművesekre is érthetjük. A magyar lakóház szókészletének közismert finnugor elemei (pl. ház, lak, küszöb, fél stb.)

24 mellett ezért különösen érdekesek azok a szláv jövevényszavak, melyek eligazítást adhatnak az érintkezések helyére, idejére. Általánosságban megállapítható a félig vagy teljesen földbe mélyedő, de az sem kizárt, hogy föld feletti egyhelyiséges, zárt tüzelőberendezéssel bíró lakóépítmény szókészlete már a Kárpát-medencébe költözés előtt főbb vonásokban kialakult, sőt, ez a folyamat nem minden esetben külső, hanem gyakran belső forrásból is táplálkozott. A zárt tüzelővel bíró lakóház fontos elemére utaló megnevezés, a kemence kétségtelenül a dél-orosz sztyepp-ligetes sztyeppövezetben került nyelvünkbe.

25 Magam ezt még tovább pontosíthatónak ítélem meg; a magyar etnogenezis eseménytörténete, továbbá az, hogy a szót átadó szláv népességnél a kifejezésnek nyilvánvalóan „kőből készült" jelentése volt, arra vall, hogy az átvétel, méghozzá általános „zárt tüzelőberen20. GyörffyGy., 1970.236. 21. Botík, J., 1983. 149., ezzel kapcsolatban utal Toöík, A. 1955-ben megjelent teljesen egyértelmű véleményére. 22. Ld. erre Balassa /., 1973.269-270. 23. Pletnyeva, Sz. A., 1967. 58. 24. BárcziG., 1963.26. 25. Tálasi /., 1954. 395. felvetése nyomán többen foglalkoztak a kérdéssel, így K. Csilléry K., 1982. 74., Fodor I., 1983.101-102. 488