A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)
NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BALASSA M.Iván: Nép és nemzetiség a népi építészetben (A Kárpát-medence északkeleti részének példája)
dezés" értelemben csak a magyar szállásterület Etelközre történt kiterjesztése után történhetett meg. Ez viszont további következtetéseket enged meg; azt, hogy a már korábban is kétségtelenül ismert zárt tüzelőnek (kemencének) valamilyen más, esetleg a tüzelőberendezés egy sajátos fajtáját, pl. kerek vagy szögletes, esetleg agyagból készült kemencét jelentő kifejezését szorította ki az általánosabb jelentéssel bíró kemence. 26 Mindez arra is figyelmeztet, hogy az építmény szókészletének elemeit nemcsak önmagukban, hanem összefüggéseikben is fontos vizsgálni. Jó példa erre a fából készült épületfal, melynek megnevezései közül finnugor eredetű a ró, 21 mely éppen a Kárpát-medence északkeleti részében őrződött meg a rovott fal kifejezésben (a gerenda ez esetben rovás, ravás). A gerenda szintén jelölheti a falat alkotó fákat, ez X. század előtti, szláv nyelvből történt átvétel. 28 A cölöp Ioszlop is szláv eredetű, az átvétel kora bizonytalan. 29 Ugyancsak bizonytalan korú és irányú a borona átvétele, 30 a szó az előbbivel együtt széles szláv háttérrel rendelkezik, s nem kizárt, hogy mindkettő még a honfoglalást megelőzően került át nyelvünkbe. A tetőszerkezet szókészlete is sajátos kettősséget mutat. A szelemen meglehetősen korán (1209.) kimutatható, közelebbről nem meghatározható szláv nyelvből került át a magyarba, de még a szláv nazális eltűnése előtt, ami rendszerint a honfoglalás előtti korra utal. 31 Nem történt meg azonban a szoha, azaz a szelement alátámasztó oszlop nevének átvétele, az továbbra is ágas maradt! A héjazatot tartó épületelem, a szarufa megnevezése is legalább ennyire elgondolkoztató. Az egész magyar nyelvterületen ismert kifejezés mindkét eleme finnugor, szemlélete a szláv, tágabban az indoeurópai kifejezéssel egyező. A Tiszántúlon és a Duna-Tisza közének déli részén elterjedt horgas esetében a horog alapszó etimológiája nem tisztázott. 32 Végezetül a szláv rag csak Nyugat- és Közép-Dunántúl viszonylag kis területén használatos. Bár a „szarv" mellett a „szarufa" jelentése a szerb-horvátban és a szlovákban egyaránt ismert, 33 tájilag körülhatárolt elterjedése mindenképpen dél felé mutató kapcsolatokra utal. Az eddig vázlatosan, vagy részletesebben idézett adatok egyértelműen azt jelentik, hogy a honfoglaló magyarság a Kárpát-medencébe egy olyan lakóház ismeretével érkezett, mely megegyezett az itt talált épületekkel, így Botik, Ján kérdésfelvetésének és válaszának lényegében nincs különösebb jelentősége: „ . . . teljesen megalapozott az a feltételezés, hogy a szlovák-magyar érintkezési övezetben a nagy morva szlávok és utódaik hatása volt a legvalószínűbb, hiszen az (ős)magyarok ezekkel kerültek tartós és közvetlen szomszédságba." 34 A magyarok és északi szláv szomszédaik együttélése a Kárpát-medence északkeleti részén úgy vélem másfajta tanulságokkal szolgál. A szlovák és a magyar kutatás eddig kevés figyelmet szentelt annak, hogy a X-XII. században a lakóházak egy részének bejárata ezen a vidéken nem a hosszabbik, rendszerint délre néző oldalról nyílik, hanem a téglalap formájú gödör rövidebbik feléről, s a kemence itt a bejárat mellett helyezkedik el. Mivel a bejárat meghatározása a félig vagy teljesen földbe mélyedő épületeknél rendszerint bizonytalan, eddig ezek, az általánostól eltérő épületek többnyire akkor voltak egyértelműen kimutathatók, ha a bejárathoz meneteles lejárat vezetett, ezért 26. Ld. részletesebben Balassa M. L, 1985. 24-26. 27. TESZ III. 426-427. 28. TESZ 1.1050-1051. 29. TESZI. 457., TESZU. 1100-1101. 30. TESZ 1.347. 31. T£SZ III. 707. 32. TESZ II. 148. 33. Ld. MNyA 196. térkép, TESZ III. 331. 34. Botík, J., 1983.149. 489