A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BALASSA M.Iván: Nép és nemzetiség a népi építészetben (A Kárpát-medence északkeleti részének példája)

„ . . . joggal hibáztatható a végzet, vagy inkább csodálandó az isteni elnézés, amely nem mondhatom, hogy embereknek, hanem ilyen emberi szörnyetegeknek oly gyönyörűséges országot adott."

16 Mondani se kell, hogy a gyönyörűséges ország Magyarország, az emberi szörnyetegek pedig a magyarok. Freising püspöke nem éppen hízelgő véleményének konkrét okai a nevezetes utazást megelőző évben lelhetők fel, de az előzmények régebbre vezetnek. A XII. század 20-as éveiben II. István uralkodása idején (1116-1131.) fellépett egy némileg homályos származású, az Árpádok Álmos ágához tartozó, Borisz nevű trónkövetelő. Kitartó ember lehetett, mert (Vak) Béla (1131-1141.) majd II. Géza idején (1141-1162.) is feltűnik. 1145-ben megszerzi III. Konrád német király (Ottó püspök féltestvére) és II. Henrik osztrák őrgróf (a püspök testvére) támogatását. Ebben bízva 1146 áprilisában Borisz elfoglalta Pozsony várát, de sikere rövid életűnek bizonyult, mert Géza királynak a trónkövetelő zsoldosai pénzért átadták a várat. Az ügybe belekeveredett az osztrák őrgróf is, hadakat gyűjt, de ezt a magyar király nem várta be, hanem rátört az addig egybegyűlt seregére, és azt szétverte. Á Lajta folyó melletti csatából Henrik is alig tudott elmenekülni.

17 1147 tavaszán indult meg a második keresztes hadjárat a Szentföldre. III. Konrád német király átvonulását - nyilvánvalóan politikai okok miatt - II. Géza nem tagadhatta meg. Hírek terjednek el, hogy ennek ürügyén a makacs trónkövetelő Borisz is Magyarországra jön. Bár erre valószínű nem került sor, ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy „A magyar-német viszony feszült volta Konrád hadának átvonulásánál is érződött. Komoly fegyveres összeütközésre nem került sor, de nem barátként, hanem inkább ellenségként haladt át az országon . . ,"

18 Ezzel a haddal járt Magyarországon Ottó püspök is, s az események arra vallanak, hogy útját nem a zavartalan szemlélődés jellemezhette. Van még egy tény, ami nagymértékben csökkenti a tudós püspök szavainak értékét. A Magyarországon átvonuló - egyébként mint minden idegen had, általában nem veszélytelen - kereszteshadak a Pozsony-Győr-Fehérvár-Tolna környékén a Dunához kiérő, majd onnan délre ezzel többé-kevésbé párhuzamos, a későbbiekben is fontos kereskedelmi útvonalon haladtak. Ez az út viszonylag kevés fontos települést érintett, arról nem beszélve, hogy - nyilvánvalóan nem véletlenül - nem is egy helyen besenyők lakta vidékeken húzódott. Az idézett sorok forráskritikai elemzésével már Szabó István is foglalkozott, ő elsősorban a településtörténet szempontjából a következő tanulságokra jutott: „Mind a falvak állandóan lakott voltát kifejező törvényekből és okleveles forrásokból, mind a püspök szövegezéséből arra lehet következtetni, hogy a sátrak, amelyekben a püspök nyáron és ősszel látta a magyarokat, benn a falvakban voltak. A látvány meglepő volt számára, s érdemesnek is találta feljegyzésre, mintegy a magyar falu sajátos képét óhajtva vele megörökíteni."

19 Györffy György már a forrás általános kritikáját adja, éppen Szabó István előbbi felismeréséhez kapcsolódva: „Ottó híradásának értékét még ennél is lejjebb szállíthatjuk. Ismertetése szerint a magyarok nyáron és ősszel laknak sátrakban: ő maga azonban ezt nem láthatta, mert tavasszal vonult át Magyarországon. Ráadásul útvonala Mosonban, a Rábánál és Fejér-Tolna megyében a besenyő szállások közt vezetett, s így még az is kérdéses, hogy mennyiben illetik szavai a magyarokat vagy 16. HarasztiS.-PethőT,, 1963. 45. 17. A történeti eseményekre ld. Kristó Gy., 1984. 1184-1185., 1187., 1190-1191., 1193-1198., a rokoni kapcsolatokra Haraszti S.-Pethő T., 1963. 49. 18. Kristó Gy., 1984.1196. 19. Szabói., 1971.32. 487