A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BALASSA M.Iván: Nép és nemzetiség a népi építészetben (A Kárpát-medence északkeleti részének példája)

A XX. század vége felé, mikor a korábbiakkal össze nem hasonlítható ismeretanyag gyűlt össze a népi építészet területén, és a tudományos feldolgozás elméleti megalapozottsága is nagy fejlődésen ment keresztül, sajátos anakronizmusként, sokszor teljesen nyilvánvalóan, máskor rejtetten kísértenek az ilyen törekvések. Az interetnikus kutatások terén a tudománytörténeti előzmények tehertételéhez még egy, részben az előbbiekkel közös gyökerű nehézség is járul: a nemzeti identitás sajátos és meglehetősen korszerűtlen értelmezése. Ugyancsak leegyszerűsítve, ez a felfogás túlzott jelentőséget tulajdonít az „ ősi örökség"-nek, és elhanyagolja vagy esetenként figyelembe sem veszi azt, hogy egy adott etnikum kulturális arculatát ezzel legalább egyenrangúan jellemzi a befogadókészség, az, hogy mennyire képes művelődési jelenségeket átvenni és azt saját műveltsége szerves részévé tenni. A kultúra befogadó-, és - mindenképpen ide tartozik - önmegújítási képessége éppen úgy része az identitásnak, mint az „ősi hozadék". Nem beszélve arról, hogy ez utóbbi gyakran csak azért tűnik egységesnek, egy-egy etnikum kizárólagos sajátjának, mert a kutatás még nem, vagy nem is akart eljutni ezek elemzéséig, az esetleg eltérő forrásokból származó összetevők felismeréséig. Mindezek általában nehezítik az interetnikus kapcsolatok vizsgálatát, s úgy tűnik, még az átlagosnál is több problémát okoznak egy olyan területen, mint a népi építkezés. Ezért különösen örvendetes, hogy az 1980-as évek első felében egyre több kutató foglalkozott ezzel a kérdéssel, hiszen az egyező eredmények egymást erősítik, a véleményeltérések és viták pedig egy egységes vagy legalábbis egymáshoz közelítő álláspont kialakulását segíthetik elő. A Kárpát-medence északkeleti részén a népi építészet interetnikus kapcsolatait szlovák és magyar kutatók egyaránt vizsgálják. Botik, Ján az 1983-ban megjelent tanulmányában a szlovák-magyar érintkezési övezet lakóházait vizsgálta.

2 Az 1984 őszén Miskolcon Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon címmel megrendezett tanácskozáson a magyar néprajztudomány részéről három előadó is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Bakó Ferenc,

3 Balassa Iván

4 és Dám László

5 a tanácskozással egyidejűleg megjelent tanulmányaikban a magyar-szlovák mellett a magyar-német és a magyarkárpátukrán kapcsolatokat is szemügyre veszik. A problémakört az 1981-ben elkészült A lakóházak történeti fejlődése Észak-Magyarországon című kandidátusi értekezésemben magam is érintettem. A kézirat eredményeinek összegezése megtalálható az 1985ben megjelent A parasztház évszázadai című könyvemben,

6 ahol az egész Kárpátmedencében, így természetesen az északkeleti részen lezajlott lakóházfejlődést kísérlem meg rekonstruálni. A megjelenés évszáma alapján, három év alatt mennyiségileg is számottevő irodalom vette számba a Kárpát-medence északkeleti részén élő magyar, szlovák, német és kárpátukrán lakoság népi építészetének interetnikus kapcsolatait. Kapcsolódnak a felsoroltakhoz az olyan feldolgozások, melyek nem kifejezetten ilyen igénnyel, de egy-egy vidék vagy népesség, esetleg korszak építményeit tárják fel. Az ugyancsak bőséges anyagból két könyvet külön ki kell emelni, Sopoliga, Z. Miroslav 1983-ban megjelent nagy összegzését a kelet-szlovákiai ukrán lakosság népi építészetéről,

7 és Habovstiak, Alojznak a középkori szlovák faluról írt munkáját.

8 2. Botík, J. 1983.145-156. 3. BakóF., 1984.103-119. 4. DámL., 1984.121-127. 5. Balassa!., 1984.267-280. 6. Balassa M.I., 1985. 7. Sopoliga, M. 1983. 8. Habovstiak, A. 1985. 484