A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BALASSA M.Iván: Nép és nemzetiség a népi építészetben (A Kárpát-medence északkeleti részének példája)

NÉP ÉS NEMZETISÉG A NÉPI ÉPÍTÉSZETBEN (A Kárpát-medence északkeleti részének példája) BALASSA M. IVÁN A meghatározott földrajzi környezetben egymás mellett élő népek közötti művelődési kölcsönhatások kutatása a Kárpát-medence térségében eddig jobbára a tágabban értelmezett folklór-jelenségek körében hozott eredményeket. Egyre inkább tapasztalható azonban az ilyen, úgynevezett interetnikus vizsgálatok kiszélesedése, kiterjesztése a népi kultúra más területeire is, és ez alól a népi építészet sem kivétel. A tudományok történetében nem ritka, hogy a kutatás elméleti megalapozása és a gyakorlat elszakad egymástól, és az utóbbi messze megelőzi az előbbit. Általánosságban ez nem mindig okoz nehézséget, de az interetnikus vizsgálatok területe különösen érzékeny, hiszen olyan közegben mozog, ahol a hatásbefogadás látszólag egyszerű mechanizmusa mögött a kulturális elsőség és másodlagosság értékítélete is felsejlik. Ezért a Kárpát-medence északkeleti részének vizsgálata előtt bizonyos elméleti, tudománytörténeti kérdésekre is ki kell térni. 1. A népi építészet interetnikus kapcsolatainak vizsgálata meglehetősen nagy múltra tekint vissza, csak a megnevezések, hozzátehető, a célkitűzések változtak az idők folyamán. Mivel ezek a kutatások az egymás mellett élő népek közötti művelődési hatásokat tanulmányozzák, az előzmények ott lelhetők fel, ahol valamilyen formában a néppel, etnikummal operáltak. A népi építészet kutatásának európai irányzatai közül kettőben is határozottan felismerhető ez a törekvés, és a Kárpát-medence tudománytörténete szempontjából nem elhanyagolható, hogy mindkettő a német nyelvterületen alakult ki. A Meringer, Rudolf, Rhamm, Kari, majd Geramb, Viktor nevével fémjelzett „Wörter und Sache", a szó- és tárgytörténeti irányzat elméleti alapállásában - némileg leegyszerűsítve - a nyelvet a néppel, a nyelvjárást a törzzsel azonosította. Ennek a népi építészet terén természetes következménye, hogy az utóbbiaknak a „háztípusok", az előbbieknek a rekonstruált „ősi formák" felelnek meg.

1 A különböző földrajzi irányzatok közül a „Wörter und Sache"-val szoros összefüggést mutat az úgynevezett törzstörténeti-földrajzi csoport. A német „Hausforschung", a lakóépület-kutatás egyik megalapítójának tekintett Landau, G. kimutathatóan a nyelvjáráskutatástól kapta az első ösztönzéseket. Lényegében az ő örökébe lépett Meitzen, August és az a Pessler, Wilhelm, kinek az alsószász (alsónémet) parasztházról írott munkái egészen az 1920-as évekig alapvető jelentőségűek voltak a német népi építészetkutatás számára. Mindkét irányzat az egymástól eltérő „háztípusok" mögött törzsi-, nemzeti eltéréseket tételez fel, és ennek természetes következményeként összehasonlító vizsgálataik során az ily módon etnikai jellemzőkkel felruházott jelenségeket kísérlik meg nyomon követni egy más etnikai közegben. 1. A kérdés bőséges irodalmát és az egyes kutatási irányzatok kritikai értékelését ld. Schepers, J. 1973. 52-74., a magyar vonatkozásokat érinti Gunda B., 1954. 375. 483