A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - HAJDÚ RÁFIS János: Mezőgazdasági és technikatörténeti gyűjtemény Borsod-megyében

hoz. Jelenleg ilyen sokféle eredetű gépgyűjtemény egyetlen országban sem található. E gépek múltjának kutatásánál elsősorban az adott tárgyból lehet kiindulni, mivel összefoglaló szakirodalom most van kialakulóban. Típusváltozatokra, fejlődési szakaszokra elsősorban tárgyak, a gyártmánykatalógusok és a gyéren található korabeli műszaki irodalom nyújt támaszpontot. Az erőgépek felújítása, tisztítása, forgó-mozgóvá vagy üzemképessé tétele a gyűjtéssel párhuzamos ütemben társadalmi munkában történt. E téren nagy segítséget kaptunk a helyi Mezőgép gyáregységtől, majd a Kismotor- és Gépgyár dolgozóitól, de más, gépeket szerető emberektől is. Az erőgépek mellett még nagyon jelentős a cséplőgépek, magtisztítók, talajművelők, darálók, szecskavágók, vízszivattyúk, járgányok változatos anyaga is. Intézményünk fennállása során sosem nélkülözte a kívülről jövő, jóindulatú emberek lelkesedését, segítőkészségét. Ez a segítség fizikai, szellemi, erkölcsi vonatkozásban egyaránt jelentkezett, és igen pozitíven hatott egy-egy részfeladat megoldására. Az e téren kialakult baráti kapcsolatok jelentősen segítették munkánkat. Példaként említem meg Dr. Lukács Gáspárt, a Matyó Múzeum egykori igazgatóját. Az ő segítsége nagyban megkönnyítette a múzeumi életbe való beilleszkedésünket. Barátsága gazdagította munkásságunkat. Munkánk során ugyanilyen jó kapcsolat alakult ki az ország területén működő motor- és agrártechnika-gyűjtő magánemberekkel és intézményekkel. Ez a tény lehetővé tette, hogy kölcsönösen tájékozódjunk egymás eredményeiről, gondjairól, fejlesztési szándékairól, valamint a tudományos feldolgozás eredményeiről. E kapcsolat révén átfogó képet kapunk az országos gyűjtőmunka állandóan gyarapodó helyzetéről. Ez a rálátás elősegítette a mi feladataink jobb behatárolását, az országos gyűjtőmunkába való tökéletesebb beilleszkedést. A kapcsolatok jó alakulásában nagy szerepe volt a Magyar Mezőgazdasági Múzeum vezetőinek és a múzeumok baráti körének, az Agrártörténeti Emlékgyűjtők bábolnai, bólyi, gödöllői, kétegyházi, zirci csoportjának. Ugyancsak kapcsolatot tartunk egy-egy témán belül az Országos Műszaki Múzeummal és a Közlekedési Múzeummal is. Jelentősen bővült kapcsolatunk a külföldi motorgyűjtőkkel. A cseh-morva, osztrák, NSZK, holland gyűjtőkkel vagyunk rendszeres levelezésben, információcserében. A sokszori látogatásukat már nekünk is módunk volt viszonozni. E kapcsolat nagyban elősegítette, hogy gyűjteményünk Európa-szerte egyre jobban ismert és számon tartott technikatörténeti intézménnyé vált. Az eddigiekből látható, hogy egy egyéni kezdeményezésre kibontakozó társadalmi, intézményi összefogás milyen nagy eredményeket hozott, milyen jelentősen gazdagította hazánk kultúráját, és tette még színesebbé a megyei múzeumi munkát. Ebbe az eredménybe beletartozik az a személyi fejlődési út is, amelyen a gyűjtő végighaladt. Paraszti sorból autószerelő szakmunkásként, eredményes gyűjtő, majd speciális feladatú múzeumi alkalmazottként végig helytállni eddig is igen szép, nagy feladat volt. Múzeumi munkánk megfelelő ellátását nagyban elősegítette a jó munkatársi viszony. Külön köszönöm ezt Dr. Szabadfalvi József igazgatónak, aki nagy türelemmel, megértéssel és támogatással viszonyult személyemhez és a gyűjtemény továbbfejlesztéséhez. 464