A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - HAJDÚ RÁFIS János: Mezőgazdasági és technikatörténeti gyűjtemény Borsod-megyében

helyén múzeumi szintre emeljék, illetve azt végleges múzeummá fejlesszék. Az így tett felajánlást a Kulturális Minisztérium elfogadta, és a gyűjteményt a Borsod-AbaújZemplén megyei Múzeumi Igazgatóság kezelésébe utalta. Dr. Szabadfalvi József, a megyei múzeum igazgatója 1979 tavaszán nagy érdeklődéssel fogadta a számára is valószínűleg kevésbé ismert gyűjtemény anyagot, és vele a múzeumi szervezet két új dolgozóját, Hajdú Ráf is Jánost, mint intézményvezetőt és Hajdú Ráfis Jánosné, szül. Bakos Máriát, mint múzeumi gondnokot. A múzeumi szakemberek közreműködésével a gyűjteményből rövid időn belül állandó kiállítást alakítottunk ki, amely 1979. augusztus 4-én nyílt meg Mezőkövesden, Kőrisfa utca 27. szám alatt, Mezőgazdasági Gépek Gyűjteménye néven. Az állami tulajdonba adott gyűjtemény kiállítása a gyűjtő által épített 80 m

2 alapterületű gépszín, a 40 m

2 alapterületű kocsiszín alatt, valamint ezek előtti szabad téren történt meg úgy, hogy a 300 négyszögöles udvar megközelítően teljes egészében a gyűjtemény és a látogatók rendelkezésére áll. Kiállításon látható 50 db erőgép, közel 500 db díszes kovácsmunka és jelentős kisparaszti gazdasági eszköz. A múzeumi látnivalókat bővíti - az egyébként magántulajdonban maradt, és a gyűjtő által 1968-ban épített - a régi formákat őrző szoba-konyhás, úgynevezett „matyó kisház". Itt a család relikviái láthatók. Az udvarnak kellemes hangulatot ad, és szép látványt a 30 db-ból álló fenyőfacsoport, mely erdei fülesbaglyok állandó tartózkodási helyévé vált. 1980-ban a gyűjtő egy 12 m

2 alapterületű tornácos pavilont épített, amely a vendégkönyv elhelyezésére, a belépőjegy és múzeumi kiadványok árusítására szolgál. Itt helyeztük el Mezőkövesd egykori társadalmi életének emlékeit, így pl. a város múlt századi zászlaját, Pető József helyi lakos által adományozott dalárda emléktárgyakat (1908-as énekkari zászló, Gaál István karmester bronzból öntött arcmása, énekkari csoportképek 1904—1935-ig stb.) és más helyi dokumentumokat. Elmondhatjuk, hogy az udvar, mint egykori paraszti porta része, ahol négy évtizeddel ezelőtt egy 25 holdas gazdaság élete zajlott, ma teljesen megváltozott környezetben sajátos kultúrmissziót teljesít. A múzeummá válást követően a fejlődés felgyorsult. Látogatóink száma 1980-ban közel 6 ezer fő, 1986-ban már közel 12 ezer fő volt. 1980-ban képes gyűjtemény vezetőt jelentettünk meg. 1983-tól lokomobilt ábrázoló belépőjegyet hoztunk forgalomba. Gyűjteményünk gyarapításához évrőfcévre elegendő pénzkeret jutott. Jelentősebb teret kapott a dokumentációs anyag gyűjtése, valamint az erőgépekhez funkcionálisan csatlakozó egykori gépi berendezések beszerzése. Közben az erőgépek száma is intenzíven növekedett. 1982-ben egy szomszédos telek megvásárlásával újabb fejlődési lehetőséget kapott a múzeum. A Mezőgazdasági Minisztérium, az OMF, a helyi és a megyei tanácsok, valamint a múzeumigazgatóság anyagi, szakmai és erkölcsi támogatásával, az OMF tervezésében 1985 végére befejeződött a rekonstrukció. Megvalósult a tüzelősói, a lóhíves, a szemház épület, a félszer, a kocsiszín, a gémeskút és a hidas teljes felújítása, berendezése. A szűkös anyagi lehetőségek jelentős társadalmi segítséggel párosultak. Nagy eredmény volt a tudományos munkában, hogy 1986 tavaszán megjelent gyűjteményünk katalógusa és gyártmány történeti ismertetője, amely 45 oldalon mutatja be gépgyűjteményünket, és ehhez jelentős történeti műszaki áttekintést nyújt. E munkák közben a gyűjtemény műtárgyanyaga nagy ütemben gyarapodott. Az erőgépek száma 1986 végére meghaladta a 140 db-ot. (Ez anyag súlyát tekintve több mint 100 tonna!) Változatosságuk is rendkívül nagy: stabil, lokomobil és önjáró felépítésűek. Üzemüket tekintve: hőlég-, világító, szívógáz-, petróleum-, benzin-, nyersolaj-, gázolaj: és gőzenergia-hasznosításúak. Gyártásuk ideje zömmel 1890-1930., néhány darabnál az 1960-as évekig terjed. A jelentős darabszámú hazai gyártmányon kívül osztrák, német, angol, amerikai, svéd és cseh gépek is szép számmal megtalálhatók. Ez nagy lehetőséget ad az egykori motorgyártás széles körű nemzetközi összehasonlításá463