A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - HAJDÚ RÁFIS János: Mezőgazdasági és technikatörténeti gyűjtemény Borsod-megyében

megbecsülése az egyszerű kovácsmesterek által készített díszes vasmunkák megmentésének gondolatát adta. Mint városrészek szanálásakor a monogramos téglák sokfélesége, úgy adták a lehetőséget a gyűjtéshez a 60-as és 70-es években tömegesen pusztulásra ítélt lovaskocsik díszes vasalásai. Az ekkor lebontott múlt században épült nádas házak oromzatdíszei, a kovácsolt keresztek és szegély vasalások bővítették ezt az anyagot. A divatja múlt, vagy a gyári tömegcikkek által kiszorított díszes kovácsmunkával készített szerszámok, kazalvágók, ortókapák, balták, villák szintén nagy számban kerültek így gyűjteményünkbe. Ez az anyag ma már megközelíti az ezer darabot. Az erőgépek gyűjtése akkor kezdődött, amikor 1971 végén megvásároltam az egykor cséplőgépmeghajtásra készült, majd később szalagfűrésszel egybeépített századeleji benzinüzemű lokomobilt. Gyermekkori emlékekből tudtam, hogy a traktorok elterjedése előtt ilyen vontatásos „csahogók"-kal hajtották meg a cséplőgépeket, mivel a gőzgépek alkalmazása tűzveszélyessége miatt itt tiltott volt. A robbanómotoros erőgépek ma gyűjteményünk fő profilját adják, amely jelentős motor-fejlődéstörténeti anyagot képvisel. E gépek magántulajdonban tartásának, illetve használatának joga a hetvenes évek elején még nem volt eléggé világos. Az államosításkor, mint termelőeszközök, nagyobb részt állami tulajdonba kerültek, ahol esetleg rövid használat után MÉH-begyűjtőkbe, olvasztókemencékbe jutottak. Ezért alakult úgy, hogy gyűjteményünkbe csak 2-3 db erőgép került idővel állami tulajdonból. Gyűjtőmunkám során derült ki, hogy sok gép valamilyen formában újból visszakerült volt gazdájához vagy más gépszerető emberhez. Nagyüzemi céloknak már csak az akkoriban gyorsan tért hódító elektromos meghajtások elterjedése miatt sem feleltek meg. Magáncélú hasznosításuk tiltott volt, így csak megtűrve, eldugva vagy használatlan ócskavassá nyilvánítva maradhattak meg. Ugyanígy nem volt ildomos az egykori gépgyártó cégek, mint pl. a Hofherr, a Rock, a Kühne, nevét említeni, jelentőségüket méltatni. Helyüket a Vörös Csillag Traktorgyár, az Április 4. Gépgyár és a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár vette át. (Anekdotába illő, hogy mennyire kerülték a régi neveket. Traktorosképző iskolán megkérdezte az egyik hallgató, hogy némelyik Vörös Csillag gyár által gyártott traktoron mit jelentenek a valószínűleg korábbi öntőformák nyomaiként látszó HSCS betűk. „Ha Sár van Csúszik", kapta meg a „szakszerű" felvilágosítást. 1972-ben jelent meg az a MÉM-rendelet, amely maximum 10 lóerő teljesítményig engedélyezte az erőgépek magáncélú hasznosítását. Ez a lehetőség évek múlva 15, majd 34 lóerőre emelkedett. Ilyen előzmények után kellett a gyűjteménynek újra reális megvilágításba helyezni a felszabadulásunk előtti gépgyártó ipart, és az egykori magyarországi erőgéphasználatot. Erre a törekvésre az ez időben megváltozó politikai és gazdasági szemlélet fokozatosan lehetőséget adott. 1977-ben már 35 db antik gépünk volt, köztük több a hazai gépgyártás kezdetének igazi büszkesége is. Ekkor az Autó-Motor szaklapban és egyéb újságokban megjelent cikkek, majd egy rövid tv-szereplés országosan is felhívta a figyelmet a gyűjteményünkre, valamint a hasonló pusztuló értékek mentésére. Pár hónap múltán megjelent az agrártörténeti emlékek fokozott védelméről szóló három minisztérium által kiadott, MÉM-ÉVM-KM 42/1977 (XII. 8.) sz. rendelet, amely nagyban hozzájárult az agrártörténeti emlékgyűjtés országos kibontakozásához, és egyben igazolta az én eddigi gyűjtő törekvéseimet is. 1978-ban gyűjteményünk olyan mennyiségűre szaporodott, hogy annak kiállításszerű fenntartása, továbbfejlesztése magánerőből tovább már nem volt elképzelhető. Ekkor feleségemmel úgy döntöttünk, hogy a gyűjtött anyagot az elhelyezését biztosító családi örökségű 100 négyszögöles telekrésszel térítés nélkül állami tulajdonba ajánljuk fel. Kikötésünk annyi volt, hogy a gyűjteményt a mi közreműködésünkkel a jelenlegi 462