A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - HŐGYE István: A Zemplén megyei szlovákok 1918-1919-ben

Jan Misarek a prágai Tribuna esti kiadásában panaszkodott: „ . . . A tótok megfutamodnak, csapatostul hagynak el bennünket és a cseh tisztek nem tudják őket támadásra bírni." A felszabadított területeken választások voltak. Kassán mintegy tizenötezer proletár adta le szavazatát magyarok, szlovákok és a lakossági megosztás szerint, a Munkástanácsba 128 tagot választottak, 21 tagú intézőbizottságot, amelynek elnöke az Újhelyben is sokszor járt, szónokolt Molnár Miklós lett, 4 tagot választottak az országos szovjetbe - írta a zempléni újság.

50 A visszafoglalt területeken a magyarok mellett szlovákok is jelentkeztek a Vörös Hadseregbe, erősödtek az együttérzés, segítőkészség megnyilvánulásai, az együttműködésnek konkrét eredményei lettek. A csehszlovák vezetők, a burzsoá kormány hivatalos szervei rendkívüli intézkedéseket léptettek életbe a szlovákiai dolgozók ellen. Azt hangoztatták, hogy a Magyar Tanácsköztársaság felvidéki védelmi háborúja a történelmi Magyarországot akarja visszaállítani. Sokan hittek ennek a hamis híresztelésnek, ezt fogadták el még a szlovák szociáldemokraták is a június 3-i felhívásukban. Nem látták be sokan, hogy a hadjárat a csehszlovák intervencióval szemben a szocialista forradalom szerves része. Nem akarták tudomásul venni azt a sokszor hangoztatott elvetette, hogy a Tanácsköztársaság elvetette Magyarország integritásának elvét, az internacionalizmus alapján elutasítva mindenfajta nacionalizmust, hangoztatta a népek önrendelkezési jogát. Ez tűnt ki Kun Bélának az antant hatalmakhoz küldött leveléből is.

51 Június 9-én Csicserinhez küldött táviratában szintén azt hangsúlyozta, hogy a szlovák nép önrendelkezési igényeinek helyt adnak. A Szlovák Tanácsköztársaság nem a Magyar Tanácsköztársaságnak része, hanem önálló, szövetséges köztársaságként jön létre, amely egy cseh szocialista köztársaság létrejötte után azzal föderatív állami kapcsolatot teremthet. Hogy mennyire nem tekintették Szlovákiát a Magyar Tanácsköztársaság részének, bizonyítja, hogy a Tanácsok Országos Gyűlésén 1919. június 23-án elfogadott alkotmányban már nem kezelték a szlovákokat nemzetiségként. A távirat szövege: „A Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltására minden előkészület megtörtént. A kikiáltás a legrövidebb időn belül megtörténik. Nemzetiségi politikánk lenini.

52 A sikeres hadjárat során 1919. június 16-án a szlovák munkások elhatározásával Eperjesen kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot, amely szoros szövetséget tartott fenn a Magyar Tanácsköztársasággal. A létrejötte feletti örömöt, a néphangulatot, a szlovák és magyar nép egymásra találását hűen kifejezi a zempléni Vörös Hajnal 1919. június 19. számának vezércikke a Szlovák Tanácsköztársaság címen, lényeges megállapításai: „ . . . Eperjesen a szlovák proletariátus gyakorolta önrendelkező jogát, és kikiáltotta a Szlovák Tanácsköztársaságot. . . . első szavunk forró, őszinte üdvözlés. A Magyar Tanácsköztársaság meg fogja találni az együttélésnek, a szolidaritásnak legjobb módjait, és ezzel is példát ad a világ proletariátusának arra, hogy valóban forradalmi és valóban nemzetközi. ... A magyar és szlovák burzsoázia vívtak ugyan egymással úgynevezett „nemzeti küzdelmeket", a cseh burzsoázia támogatta ugyan a szlovák burzsoáziát, de abban mindhárman egyetértettek, hogy kiuzsorázzák a szlovák proletariátust ... a cseh nagybirtokosok és bankárok zsoldosai betörtek Szlovákiába és a „nemzeti fölszabadítás" jelszavával akarták tovább is bérrabszolgaságban tartani a szlovák proletariátust. A „fölszabadulás" azonban csak annyit jelentett, hogy a magyar szolgabíró helyett cseh zsupán zsarnokoskodott, és a gyárakban, kórházakban, fűrésztelepeken, földeken, erdőkben, bányákban továbbra is a kapitalisták profitjáért sínylő50. Vörös Hajnal, 1919. június 14. 51. Arató E., 1977.16. 52. Dokumentumok a Szlovák Tanácsköztársaságról. 110. 427