A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)
TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - GYULAI Éva: Borsod Vármegye Rákóczi hamvainak hazahozatalánál • Adalékok az ünnepek viselettörténetéhez
BORSOD VÁRMEGYE RÁKÓCZI HAMVAINAK HAZAHOZATALÁNÁL Adalékok az ünnepek viselettörténetéhez GYULAI ÉVA A miskolci Herman Ottó Múzeum történeti gyűjteménye különleges tárgyegyüttest őriz 1906 óta: a Rákóczi 1906-os kassai temetésén részt vevő Borsod vármegyei díszbandérium egy tagjának viseletét és hadi felszerelését. A tárgyi emlékekhez felkutatott fényképes és írásos dokumentumok - s némi képzelőerő - megvilágításában kívánunk a „rontó idővel" többé-kevésbé dacoló, kopottas tárgyakba a három „emberöltő régiségben felragyogó" ünnep fényéből valamennyit visszalopni. 1986. október 29-én volt 80 éve, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem, fia Rákóczi József, édesanyja Zrínyi Ilona és Rákóczi bujdosó társai: Bercsényi Miklós és Sibrik Miklós, valamint Thököly Imre hamvai hazakerültek szülőföldjükre száműzetésük színhelyéről, Törökországból. A földi maradványok hazahozatalát országos mozgalom szorgalmazta, melynek előfeltétele a hamvak törökországi felkutatása, majd a hazakerülésüket engedélyező 1904-ben keltezett királyi leirat volt. A bujdosók maradványainak kalandregénybe illő felkutatását Thaly Kálmán, a kuruc kor történetének „mindenese" vállalta és teljesítette, aki a törökországi Rákóczi emlékekről és a fejedelem hamvainak felkutatásáról szóló könyvében számol be a kalandos vállalkozásról. 1 A kiegyezést követő, s a milleniumi ünnepségekben, politikai-kulturális mozgalmakban kiteljesedő múlt felé fordulás, a historizmusként ismert ideológia - mely egyben művészettörténeti fogalom is - felfokozott érdeklődést tanúsított a magyar múlt kitüntetett sorsfordulói - a honfoglalás, a kuruc korszak, a szabadságmozgalmak - iránt. Ennek a tudományos és társadalmi érdeklődésnek a fókuszában Rákóczi szabadságküzdelme állt, s így a fejedelem hamvai hazahozatalának igénye is végighúzódik a kiegyezést követő történeti korszak politikai életén. Ezt Zemplén vármegye szorgalmazza először hivatalosan az országgyűléshez írott feliratában, felszólítván a társ-törvényhatóságokat is a felirathoz való csatlakozásra, s még ugyanezen évben 52 törvényhatóság - köztük a borsodi is - állt támogatásával a kérelem mellé. „Kassa városa is kérelmezők sorába állt s hivatkozott arra, hogy a város történelme II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai nevével összeforrt, helyezzék el tehát a megtérő hamvakat Kassa városába, a legméltóbb helyre, a város magasztos székesegyházába." 2 A Zemplén vármegye elindította mozgalom fontos állomásához ért 1903-ban, a Rákóczi szabadságharc kétszázadik évfordulóján. Ekkor országszerte megemlékezéseket tartottak. Miskolcon 1903. június 15-én volt nagyszabású Rákóczi-ünnepély a Korona Szálló nagytermében, ahol a Borsod-Miskolci Közművelődési Egyesület és „Miskolc város hazafias közönsége" Porcs János, a Múzeumi Egylet irodalmi szakosztálya elnöke és dr. Szentpáli István polgármester beszédeinek tapsolhatott. 3 Ugyanebben az évben zarándokok keresték fel a Thaly által megtalált törökországi sírokat, s a meg1. Thaly K., 1893. 2. Rákóczi emléklap, Kassa, 1906. 2. 3. Mískolczi Napló, 1903. június 16. 385