A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - PÉTER László: Herman Ottó és Szeged

gróf Károlyi Sándorra voksolt, s Hermanra mindössze 32. Ám Alsóváros népe, benne Alsótanya is, 196 szavazatot adott Hermannak, és csupán 62-t Károlyinak. Az ő fölényükkel nyerte el Herman 228:163 arányban a mandátumot. „Az eredmény kihirdetése után - olvassuk még a tudósításban - a közben nagy tömeggé szaporodott közönség Hétválasztó-beli lakásáról zeneszó mellett és lelkes éljenzések között kísérte Herman Ottót a városi széképületig, melynek közgyűlési termében rövid köszönő szavak mellett vette át megbízólevelét a választási elnök kezéből. Azután lemenvén a városháztérre, ott sikerült rövid beszédet tartott a választókhoz, újólag is ígérvén és fogadván, hogy a kerület érdekeit legjobb tehetsége szerint fogja mindig képviselni. Herman Ottó után, kinek beszédét lelkes éljenzések szakították néhányszor félbe, a nép hangos kívánságára még Verhovay Gyula és Madarász József országgyűlési képviselők szólottak a közönséghez. Mindketten kifejezést adtak afölötti örömüknek, hogy a II. választókerület jelen nyomott viszonyai között is hű maradt a függetlenségi elvekhez, minden ellenkező biztatás dacára." Este társasvacsora volt az alsóvárosi népkörben: 120-130 tanyai és alsóvárosi résztvevővel, szerény egy tál étellel. Itt Verhovay Kossuthra, Vőneki Pál (1832-1904), a kör elnöke pedig Hermanra mondott pohárköszöntőt. „Mire az utóbbi a választókerület jóvoltáért ivott, sikerült beszédében fejtegetvén azon irány eszméket, melyek őt ezentúl pályáján vezetni fogják." Alsóváros és a tanyavilág még kétszer küldte Hermant az országgyűlésbe. Közben, 1881-ben némiképpen módosították a választókerületeket; ettől kezdve Rókus és Fölsőváros is a másodikba tartozott. 1881. június 27-én a második választókerületben a két harcostárs, két függetlenségi került szembe; Herman Ottó 284, Bakay Nándor 108 szavazatot kapott. 1884. június 16-án Hermannak két vetélytársa is akadt: a kormánypárti Hercegh Mihály 517, a függetlenségi pártból kivált, az úgynevezett antiszemita pártot megalapító Verhovay Gyula mindössze 8-at; Herman pedig 889 vokssal győzte le őket. Negyedszer azonban nem sikerült. 1887. június 17-én, a szegedi születésű, kormánypárti Ivánkovits János (1846-1910) rókusi plébános, a későbbi rozsnyói püspök 1148 szavazattal, 770 ellenében, elütötte Hermant a szegedi mandátumtól. A bukásnak több oka is volt. Egyik a választókerület megváltoztatása; a kormánypárti Rókus fölénye a függetlenségi Alsóváros és a tanyavilág népével szemben. A másik a kormánypárt erős hírverése a „forradalmár", „hazafiatlan", „szabadkőműves", „ateista" Herman ellen. Maga Herman szeptember 12-én Kossuthnak írt levelében a polgárság paszszivitásával és a szavazólisták meghamisításával magyarázta vereségét. Kossuth az éppen nála járó Helfy Ignác előtt méltatlankodott, és „botránynak mondotta, hogy legzseniálisabb és legmagyarabb tudósunk kimaradt az országgyűlésből".

33 Herman számára a képviselőség, minthogy a kormánytól fölajánlott stallumokat visszautasította, a megélhetést is jelentette. Ezért elvbarátai igyekeztek őt újból mandátumhoz segíteni. Hamarosan ismét fölléptették Kolozsvárott, sikertelenül megint, de 1889. május 9-én, ugyancsak időközi választáson, elnyerte Törökszentmiklós választóinak bizalmát. 1892. január 29-én a fővárosban lépett föl, de alulmaradt, így ismét nem jutott mandátumhoz. Kossuth most is fölháborodott: „Szégyene Magyarországnak, hogy Herman Ottó nem jutott be a képviselőházba."

34

1892 őszén Békés és Szeged ismét jelöli képviselőjének. Törökszentmiklós hívei nyilatkozatban utasítják vissza a kormánypártiak rágalmait, mintha náluk Herman kijelentette volna, hogy istentagadó. Utoljára 1893. június 6-án Miskolc déli választókerülete juttatta be Herman Ottót a parlamentbe. 1896 őszén azután végképp kiszorult a magyar országgyűlésből.

35 33. LambrechtK. 1920.73. 34. LambrechtK. 1920. 123. 35. SzabadfalviJ. 1977. 133-149. 372