A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - PÉTER László: Herman Ottó és Szeged

Herman Ottó saját pártjában, a függetlenségi pártban is egyedi jelenség maradt. Társadalmi radikalizmusa, republikánus nézetei pártjában is elszigetelték, csak egy-két híve tartott ki vele merész álláspontjában, olykor még ezek sem követték mindvégig az útján. 1884. december 13-án írta Kossuthnak: „Egyedül állok a parlamentben és a pártban egyaránt. Sokan tisztelnek, némelyek bámulnak, és senki sem követ."

36 Kossuth 1893-ban a nála látogató Hermant azzal biztatta: „Kell lenni a parlamentben egy olyan embernek, amilyennek én önt ismerem."

37 Tóth Ede, aki Herman országgyűlési tevékenységét gondosan végigelemezte, összefoglalóan így summázta véleményét: „A polgári kori fejlődés társadalmi ellentmondásainak feltárásában a polgári ellenzék képviselői közül kiemelkedik Herman Ottó demokratikus nézeteivel, amelyeket Szeged külterületének választópolgárai támogatásával és Herman demokratikus nézetei helyeslésével volt lehetséges csak Hermannak az országgyűlésben - sokszor nem csupán a kormánnyal, hanem az ellenzéki pártokkal, sőt, saját, függetlenségi párthoz tartozó képviselőtársaival is ütközésben képviselnie."

38 A „Ház sárkánya" A magyar Országgyűlés legszorgosabb tagja volt, míg lehetett, Herman Ottó. A közélet nagy és kicsiny jelenségei egyaránt fölkeltették figyelmét, és mindenben határozott, kemény, egyéni álláspontot képviselt. 1887 januárjában a költségvetési tárgyalásokról szólva Mikszáth Kálmán írta róla a Pesti Hírlapban: „A vitát Herman Ottó, a Ház sárkánya indítá meg, aki tüzet okád, és mindig meg szokott enni früstökre egy embert; ha jó étvágya van, többet is, de egyet mindenesetre. Ma Keglevich István gróf lett föltálalva . . ,"

39 Rendíthetetlen ellenfele volt Herman a dualizmusnak, a kiegyezésnek. Minden véleménye mögött ott állott legfőbb követelménye: a független államiság, amelynek alapföltétele az önálló pénzügy, külügy, hadügy. 1882-ben az ország elé kitűzött célokat így határozta meg: „Az első a nemzet individualitásának kivívása, biztosítása az önállóság és a függetlenség formájában; a második átgondolt közgazdasági politika; a harmadik egy egészséges alapokra fektetett népnevelés, közművelődés."

40 Küzdött a fönnálló politikai berendezkedés ellen. „A főrendiház kolonc a nemzet •nyakán" - szögezte le.

41 Többször foglalkozott a hadsereg kérdéseivel, s ennek kapcsán általában a militarizmus és az előre látott világháború ellen emelte föl szavát. Már 1881ben látta, hogy az elkerülhetetlen háborúban a Habsburgok ismét „népeiket", a magyarokat, cseheket, szlovákokat küldik a lövészárkokba, s minthogy ezeknek nem érdekük a dinasztia érdeke, a háború a Monarchia bukásával ér véget. Ez hozza el - látta előre az 1918. évi összeomlást - Magyarország függetlenségét.

42 A nemzetiségekkel kapcsolatban kijelentette: „aki meg akarja tartani a maga szabadságát, aki annak elrablását nem akarja tűrni, ám ne csatlakozzék más népességek szabadságának megfosztásához."

43 Szinte parafrázisa, változata ez az állítás Marx híres tételének: nem lehet szabad az a nép, amely más népeket elnyom. 36. Erdődy G. 1984. 97. 37. Herman O-né, 1911. 38. Tóth E. 1984. 210. 39. Mikszáth K. 1979.55. 40. Erdődy G. 1984. 46. 41. Tóth E. 1984. 193. - Erdődy G. 1984. 27. 42. Tóth E. 1984. 185. 43. Tóth E. 1984. 184. 373