A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - PÉTER László: Herman Ottó és Szeged

Herman OTTÓ ÉS SZEGED PÉTER LÁSZLÓ A polihisztor Csodálatos termékenységű lángelme volt, a múlt század legnagyobb polihisztorainak egyike. Ma, a végtelenségig szakosodott tudományágak korában, már elképzelhetetlen, hogyan alkothatott ez a pátriárkakort megérő, lakatosinasból lett tudós nem akármilyen, hanem alapműveket, olyan, egymástól távol eső tudományterületeken, mint apókászat, madártan, halászat, pásztorélet. Életrajzírója, tanítványa, Lambrecht Kálmán, a magyar életrajzi irodalom egyik legkitűnőbb művében, 1920-ban, összeállította Herman Ottó műveinek jegyzékét: e bibliográfia 1140 tétele közül 16 könyv és cikk foglalkozik a pókok világával, 42 a rovarokkal, 184 a madarakkal, 26 egyéb állatokkal, 8 növényekkel, 18 gazdasági és ipari kérdésekkel; 47 útirajzokat, 29 természetleírásokat tartalmaz, 34 az állatvédelemért emel szót. Ugyanakkor 102 könyve, tanulmánya, cikke a néprajz, az ősfoglalkozások köréből a vadászat, halászat, pásztorélet addig nem vagy alig ismert titkait tárja föl, külön figyelemmel mindenütt a szókincsre, tehát egyszersmind - a tárgy és a szó egységének később kimondott elve jegyében - nyelvbúvárnak is bizonyult! A tudós és tudománynépszerűsítő mellett nem feledkezhetünk meg a publicista, zsurnaliszta, sőt humorista Herman Ottóról sem! Sovány múzeumi fizetését már pályájának elején. Kolozsvárott, újságírással egészítette ki: színházi kritikától vezércikkig mindent írt. Nemcsak a pénzért, hanem meggyőződését, politikai nézeteit szívvel-lélekkel hirdetve, terjesztve. Később is, egész életén át cikkezett napilapokban, folyóiratokban, a tudomány dolgairól éppúgy, mint a közélet időszerű kérdéseiről. Könyveit, cikkeit maga látta el rajzaival, illusztrációival. A kor szatirikus lapjainak, a Bolond Istóknak és a Borsszem Jankónak hasábjain számos anekdotája, karikatúrája látott napvilágot, mutatva, hogy ez a különös, a szó mindkét értelmében bogaras, nagy szakállú, nagy sörényű tudós benne élt napjainak forgatagában, s a tudomány meg a politika komoly dolgai mellett volt érzéke a tréfához, humorhoz is. Bibliográfiája 78 vegyes tárgyú cikkét, levelét, 30 humoros, 387 politikai írását, képviselőházi beszédét, 60 művelődéspolitikai cikkét és kortársairól írott 78 életrajzát, nekrológját, portréját gyűjtötte egybe. E roppant munkásság mellett Herman Ottó részt vett korának politikai küzdelmeiben is. Életrajzírója egy mondattal átsiklik életének ama korszaka fölött, amely a fiatal Herman Ottó forradalmi múltját legjobban mutatja. Ötéves katonáskodás után, 1861ben részt vett az olasz fölkelésben, 1862-ben pedig a lengyel szabadságharc katonája volt. Haláláig őrizte azt a carbonarikalapot, amelyet Itáliából hozott magával, s amelyet a lengyel harcokban lőttek át, lyukasztottak ki . , . Herman Ottó, aki alig 14 éves korá1. Lambrecht K. 1920. 189-227. 365