A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - PÉTER László: Herman Ottó és Szeged

ban, 1849-ben honvédnak akart állni, s aki Világos után a náluk beszállásolt osztrák trén kerekeit fűrésszel próbálta megrongálni, később is hű maradt forradalmi hitéhez. Mint kolozsvári újságíró, több cikkben írt rokonszenvvel az 1871-i párizsi kommünről. „Bélyegezzék bár esztelenségnek, mondják bár utópizmusnak, de már ez egyszer nem csatlakozunk a kárhoztatok csoportjához" - írta 1871. március 28-án a kolozsvári Magyar Polgár hasábjain. S így folytatta: „A montmartre-i ,lázadók' nézetünk szerint a köztársaság fennmaradhatásának garanciáját keresik. Hogy a köztársaság biztosítását keresik ezért szabadelvű ember kárhoztatni nem fogja." A fölkelést nem dicsőítette öncélúan: kényszerű útnak ítélte: „Keresik fegyveres erővel, s ez baj. Ezen az úton felszabadítják azokat a szenvedélyeket, amelyek az anarchiához vezetnek, s meglehet, a monarchia, a despotizmus számára megnyitják az utat - ez még nagyobb baj!" Erőszak erőszakot szül - látta világosan, s azt is, hogy a visszaütő erőszak rosszabb viszonyokat teremthet, mint amelyek ellen a munkások fölkeltek. (1919-ben nálunk is ez a törvényszerűség érvényesült, amikor a két forradalom visszahatásaként az ellenforradalmi fehérterror került hatalomra.) Ennek ellenére Herman Ottó kimondta: „Csapjon át a montmartre-i felkelés anarchiába, ami fájdalom, nem lehetetlen; készítse bár azt a zavarosat, amelyben a háttérben leselkedő monarchisták halászni készülnek; a köztársaság biztosításának eszméje ezért fenn s a felkelés alapjában igaz és jogos marad."

2 Herman Ottó később is számos jelét adta a munkásosztály törekvései iránti rokonszenvének. Bizonyos fönntartásai ellenére, megértően ítélte meg a szocialista mozgalmakat és az Internacionálét is. A titkos szervezkedést és az erőszakot nem a mozgalomból magából, hanem a hatalom kényszeréből magyarázta: „De nem a mozgalom szelleme az, amely a konspiráció útjára tereli az elemeket: az ellenőrző hatalom erőszaka az, amely az elemeket odakényszeríti, azáltal, hogy a felvilágosodás helyett az erőszakot alkalmazza . . ."

3 A szociáldemokrata párttal szemben két kifogása volt: egyik a nemzeti kérdés, másik a paraszti érdek iránti közömbösség. A nemzetköziségnek a kozmopolitizmussal való egybemosása Hermannak, Kossuth tántoríthatatlan hívének, elfogadhatatlan volt. Forradalom és szocializmus „A szociáldemokratákkal sokáig érintkezést tartottam fönn - emlékezett vissza pályájának végén, 1912-ben, Herman Ottó. - A magyar szocializmus egyik megalapítója, Frankéi Leó feljött gyakran hozzám eszmecserére."

4 Frankéi Leó, a párizsi kommün közmunkaügyi minisztere Hermannak nemcsak beszélgetőtársa, hanem küzdőtársa is volt. 1880 januárjában Herman és a magyarul nem jól beszélő Frankéi megbízásából Csillag Zsigmond orvos szervezte a Hatvani (a mai Kossuth Lajos) utcán a munkásság kormányellenes tüntetését.

5 Herman 1903 nyarán is ott volt a szocialisták választójogi tüntetésén, végigvonult a munkásokkal az Andrássy úton (a mai Népköztársaság útján), részt vett népgyűlésükön. „A néptömeg úgy 30 000 főnyi lehetett, bámulatosan fegyelmezve, egész magatartásában komoly, tisztes viselkedésű. Eszembe jutott a német császár, ki elismerte, hogy fegyelem dolgában a szocialistákkal szemben gyengének érzi magát . . ." „Én először vettem részt szocialista gyűlésen, nem puszta kíváncsiságból, meri ez a mozgalom nagyon mély és 2. Erdődy G. 1984. 102. 3. Erdődy G. 1984. 103. 4. Erdődy G. 1984.101. 5. LambrechtK. 1920.52. 366