A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)
TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - NÉMETH Györgyi: Kosuth Lajos és kora kiemelkedő történelmi személyiségei az angolszász történetírás legújabb munkáiban
ékesszólással megáldott ember, azt hangsúlyozzák, káros volt a forradalom ügyére nézve, hogy gyakran elragadták az érzelmei, egyes esetekben nem mérte föl helyesen a helyzetet, makacsul kitartott valójában módosításra szoruló álláspontja mellett. Konkrétan hibáztatják július 11-i fellépéséért az első népképviseleti országgyűlésen, 1848 őszi tevékenységéért a honvédelmi bizottmányban, a trónfosztás végrehajtásáért. Bár a magyar történetírás sem bizonyul vaknak Kossuth tévedéseivel és hibáival szemben, ezeket nem túlozza el, s inkább annak a munkának a jelentőségét emeli ki, amit Kossuth a forradalom, a polgári átalakulás érdekében véghezvitt. 82 A különböző eseményeket illetően a magyar történetírás teljesen másként vélekedik, mint az angolszász történetírók. Egyáltalán nem vádolja Kossuthot azzal, hogy július 11-i fellépése szilárdította meg Bécs ellenforradalmi szándékait, mivel e szándékokat á forradalom kezdetétől jelenlévőnek ítéli. 83 Kossuth működését 1848 őszén a honvédelmi bizottmányban pedig nemhogy károsnak, hanem a forradalomra nézve kifejezetten előnyösnek tartja. 84 A trónfosztásról sem úgy vélekedik a magyar történetírás, mint ami maga idézte elő az erők megosztottságát, inkább a békepárt megerősödésére, s Kossuth hatalmának csökkenésére hívja fel a figyelmet. 85 Kossuth emigrációs tevékenységének megítélésekor csak Macartney véleményét vethetjük össze a magyar történetírással, mivel ő az egyetlen az angolszász történetírók között, aki ezzel a kérdéssel foglalkozott. Míg azonban Macartney Kossuth iránt táplált ellenszenve érdemei lejegyzése mellett is minduntalan kiütközik, addig a magyar történetírás Kossuth felfogását helyesli az emigráció kialakuló megosztottságában, s elismerően nyilatkozik Kossuth angliai és amerikai körútjairól, III. Napóleonnal folytatott tárgyalásairól, a Dunai Konföderációs tervről. 86 Nem tér el egymástól azonban az angolszász és a magyar történetírás, amikor Deák Ferenc és Eötvös József jellemzésére kerül sor. Mindkettejüket nagyra értékelik tudásuk, széles politikai látókörük, világos gondolataik miatt. 87 Annál nagyobb a különbség a magyar és az angolszász történetírás között Görgey szerepének a megítélésében. Az angolszász történetírás Görgey ténykedésében többnyire csak pozitív mozzanatokat fedez fel. Elsősorban katonai szempontok szerint értékelik, s rendkívül tehetséges katonának tartják. De úgy vélik, hogy politikai meglátásai is realisztikus alapokon nyugodtak - ellentétben Kossuthéval. A magyar történetírás másként látja Kossuth és Görgey viszonyát. Kossuthot azon helyesnek tartott célért küzdő erők képviselőjeként mutatják be, akik következetesen végig akarták harcolni a forradalmat, hogy polgári és függetlenségi célkitűzéseik legalább részben valóra válhassanak. 88 így az összehasonlításban Görgey marad alul, mivel ő mindenáron - sokszor önfejűén és önhatalmúlag - a valójában kivihetetlen megegyezéses békére törekedett, hadvezéri képességeit is ennek rendelve alá. 89 A magyar polgári forradalomban jelentős szerepet játszó egyes nemzetiségi politikusokról csak Macartney és Hitchins formál részletes véleményt az angolszász történetírásban. A magyar történetírás lényegében egyetért Jellacic kritikus megítélésében Macartneyval, ám Macartney szavai ellenszenvét is tükrözik, míg a magyar történeti szintézis egyértelműen, de tárgyilagosan az udvar, az ellenforradalom kizárólagos híve82. Magyarország története VI. k. 1979. 18. 83. Uo. 222. 84. Uo.279. 85. Uo. 372-378. 86. Uo. 503-504, 642-645,709-713. 87. Magyarország története V. k. 1983. 778-779., 944. 88. Magyarország története VI. k. 1979. 18. 89. Uo.305-306,327,388-389. 361
