A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - NÉMETH Györgyi: Kosuth Lajos és kora kiemelkedő történelmi személyiségei az angolszász történetírás legújabb munkáiban

cióról szövött terveit sem. Szerinte a tervezet „történeti érdekessége figyelemre méltó, de talán szerencse, hogy gyakorlati megvalósítására sohasem került sor."

53 Szintén nem hízelgő Macartney véleménye Kossuth magyarországi politikai híveiről az abszolutizmus idején. Többen követték, „mint ahányat a magyaroknál kevésbé vérmes és realisztikusabb gondolkodású nép között találni lehetett volna" - írja.

54 Az angolszász történetírók jóval kevesebbet szólnak a magyar polgári átalakulásban Kossuth mellett fontos szerepet játszó történelmi személyekről, s rendszerint Kossuth működésével vetik össze tevékenységüket. Reformkori politikusaink közül mindössze Deák és Eötvös nevét említik, de róluk mindig elismeréssel írnak. „. . . csöndes, szerény középbirtokos Zalából, aki egyformán híres tökéletes feddhetetlenségéért, megingathatatlan józan eszéért, enciklopédikus jogi tudásáért . . ."-olvashatjuk Macartney egyik könyvében Deákról.

55 Az 1832-es országgyűlésen még kevés híve volt Széchenyinek, de „. . . az összes közül a legfontosabb Deák Ferenc ..." - írja másutt.

56 Kann ugyancsak Széchenyi híveként említi. „Deák Ferenc, a kiemelkedő alkotmányos jogász és széles körben népszerű mérsékelt képviselő, akiből a későbbi években a magyar politika nagy öregje lett."

57 Véleménye szerint Eötvös „. . .a birodalmi reform egyik legeredetibb támogatója."

58 Macartney Eötvöst és a centralisták csoportját „nagyon fontos intellektuális kovász"-nak tartja, „mert nem osztották Kossuth zavaros allergiáját minden ausztriai dolog iránt, és őszintén törekedtek a Monarchia egységének megőrzésére. Társadalmilag radikálisabbak voltak Széchenyinél, sőt a valóságban még Kossuthnál is."

59 A forradalom és szabadságharc magyar politikusai és katonatisztjei közül - Kossuth után - legtöbbet Görgey vei foglalkoznak az angol és amerikai történetírók, elsősorban Macartney és Kann. De Kossuth jellemzésétől eltérően Görgeyről szinte csak elismerő sorokat olvashatunk. Macartney 1962-ben kinyomtatott véleménye, mely szerint Görgey „zseniális parancsnok"

60 volt, aki „ragyogóan vezényelt hadműveletek sorozatá"-val

61 tüntette ki magát, későbbi munkáiban lényegében változatlan marad, csak részleteiben válik gazdagabbá. A The Habsburg Empire c. művében Macartney kiemeli Görgey hadseregszervezési tevékenységét, melyet „nagy energiával és hatékonysággal" hajtott végre. Görgey és Kossuth bontakozó ellentétét pedig azzal magyarázza, hogy Görgey „a helyzet tényeit realisztikusan mérte föl" - nyilvánvaló ellentétben Kossuthtal.

62 A The House of Austria c. munka egyetért a fentiekkel, bár az utóbbi kitételt mellőzi. Kann - és Crankshaw is - szintén tehetséges katonatisztként mutatják be Görgeyt.

63 Kann ezen kívül Görgey fegyverletételben játszott szerepére is figyelmet fordít, s teljesen felmenti a felelősség alól, noha van egy kis fenntartása azzal kapcsolatban, hogy az oroszok előtt került sor a fegyverletételre. „A magyar nacionalizmus . . . igazságtalanul vádolta Görgeyt jogos döntése miatt, hogy véget vetett a hiábavaló öldöklésnek. Ha egyáltalán lehet bírálni Görgeyt, akkor csak azért, hogy mint nacionalista inkább az oroszok előtt tette le a fegyvert ... Ez a cselekedet csak megerősítette Bécs el53. Uo.487. 54. Uo. 477. 55. Macartney, C. A. 1962. 140. 56. Macartney, C. A. 1969. 246. 57. Kann, R. A. 1974. 289. 58. Uo.289. 59. Macartney, C. A. 1962. 140-141. 60. Macartney, C. A. 1962. 161. 61. Uo. 162-163. 62. Macartney, C. A. 1969. 413. 63. Kann, R. A. 1974. 313-314.; Crankshaw, E. 1963. 66. 358