A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - NÉMETH Györgyi: Kosuth Lajos és kora kiemelkedő történelmi személyiségei az angolszász történetírás legújabb munkáiban

lágosodás embere" volt, aki „elítélte a magyarosítást"

27

, „liberális nézeteiért politikai és nemzetiségi kérdésekben széles körben ismerték és tisztelték a román vezetők."

28 Kossuth és tábora viszont vele ellentétben „fanatikus" terveket kovácsolt, melyek kedvezőtlen eredményeket hoztak. „A tervek megvalósításának kísérlete fokozatosan szétmállasztotta a román-magyar barátság és együttműködés alapját, s egyenesen Erdély tragédiájához vezetett 1848-ban."

29 Kossuth tevékenységét a polgári forradalom és a szabadságharc idején igen kritikusan ítéli meg az angolszász történettudomány. Macartney összefoglaló jellegű korai munkájában még csak felhívja a figyelmet Kossuth politikai géniuszára és ékesszólására.

30 A Habsburg-birodalomról szóló művében reálisan értékeli az 1848 tavaszán kialakuló, Kossuth által is képviselt álláspontot, mely szerint a magyar vezetők a nemzetiségi kérdést az áprilisi törvények révén - legalábbis részben - megoldottnak tekintették. Macartney úgy látja, hogy sok magyar, s főként Kossuth őszintén hitte, s még csak nem is alaptalanul, hogy „mindent megtettek, amit ember csak kívánhatott"

31

, „illő rámutatnunk, s fontos felismernünk, hogy ez nem is volt teljesen illúzió."

32 De „magnum opus"ában Macartney már negatív véleményének is hangot ad. Bécs és a magyarok júliusi szembefordulásában az első népképviseleti országgyűlésen jelentős szerepet tulajdonít Kossuth szenvedélyes indulatainak.

33 „De Kossuthot újra elragadták érzelmei", s „Bécsben senki sem kételkedett abban, hogy Magyarország egyszerűen saját hadsereg és pénzügyi rendszer szervezéséhez fogott, hogy teljesen különváljon a Monarchiától."

34 Ugyancsak Kossuthot okolja, amiért nem értek el a magyarok még nagyobb sikereket a tavaszi hadjáratban.

35 A „szélsőségesek" által keresztülvitt trónfosztást is úgy értékeli, hogy „Magyarország éppen akkor vált megosztottá, amikor minden erejére szüksége volt."

36 Macartney a The House of Austria című munkájában sem változtat a Kossuthtal kapcsolatosan kialakított állásfoglalásán, de véleményének burkoltabb formában ad hangot.

37 Hugh Seton-Watson ez utóbbihoz hasonlóan, mértéktartó megfogalmazással „Kossuth álláspontját" „a nem realista jótékonyság és a nacionalista intolerancia kombinációjá"-nak tartja.

38 Crankshaw azonban mellőzi a tárgyilagos hangnemet, és Kossuthtal kapcsolatban szélsőségekre ragadtatja magát. „Kossuthot sikertelensége miatt tekintik valamiféle byroni hősnek Európa-szerte. Ha sikerült volna a célját elérnie, a világ meglátta volna, hogy nem egy magyar Garibaldival van dolga, hanem egy új és baljóslatú elvtelen demagóggal. Kossuth több, mint katasztrófa - előjel a 19. századi Magyarország számára."

39 A magyar nacionalizmus károsnak ítélt jellemzőiért elsősorban Kossuthot tartja felelősnek az Egyesült Államokban munkálkodó Kann.

40 „Mindezt nagyrészt Kossuth 27. Uo. 166. 28. Hitchins, K. 1977. 55-56. 29. Hitchins, K. 1969. 169. 30. Macartney, C. A. 1962. 155,162-163. 31. Macartney, C. A. 1969. 380-381. 32. Uo.381. 33. Uo.391. 34. Uo.391. 35. Uo.428. 36. Uo.429. 37. Macartney, C. A. 1978. 109. 38. Seton-Watson, H. 1977. 162. 39. Crankshaw, E. 1963. 31-32. 40. Kann, R. A. 1974. 304. 356