A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - DOBROSSY István: Görög kereskedelmi tőkefelhalmozódás és társadalmi közérzet Miskolcon a 19. század elején

lása volt, hogy üzleti szerződéseiket a főutca kávéházaiban kötötték, s ezért nemcsak gúnyolták, hanem megvetették őket. S amikor itteni megtelepedésük gazdaságilag meghatározóvá válik, a tiltakozás nemzetiségi vetületet is kap, s a nemzetiségi elkülönülés újból a bíró személyének megítélésében jut kifejezésre. Az 1793-as összeírás 97 kereskedő családfőt említ, 1808-ban pedig 85 családról van tudomásunk. Az árendások száma vizsgált időszakunkban lényeges változást nem mutat. Az 1799/1800-as összeírás szerint 65 haszonbérlő él Miskolcon.

19 Közülük kerülnek ki a miskolci üzletek, boltok vezetői. 1818-ban - a diósgyőri koronauradalommal kötött szerződés tanúsága szerint -10 fontos üzletet béreltek.

20 Az árendával kapcsolatban a következőket vallják: „Mi Óh, nem unitus hiten lévő görög lakossai ezen Nemes Városnak, némelyek Árendások, némellyek pedig nem árendások vagyunk." Akik árendások: országos szokás szerint „sem személybeli terhek alatt nem lehetünk, se annak megváltásával nem tartozunk. A város házi és különös szükségeire . . . magunkat bocsájtani kötelesek nem vagyunk, mind addig, amíg más Árendások is . . . személybeli terheknek alá nem vettetnek." Akik nem árendások: azok vagy kereskedők, vagy a kereskedők özvegyei. „Egysem lévén közöttünk, aki mesterséget folytatna, vagy csupa Tőke pénznek hasznábul tartaná fel háza Népét." Arra hivatkoznak, hogy a kereskedők és azok özvegyei „ősi szokás szerint" személyi terheiket eddig is megválthatták. „Itten tehát az Árendásokról (kik sem a katonaság, sem a személybeli terheknek megváltása alá mint Árendások nem tartoznak) semmi szó nem lévén; Egyéb iránt, mi, kik nem Árendások, ha nem még is minnyájan kereskedők vagyunk, alázatosan folyamodunk . . . méltóztasson (ti. a kiküldött vizsgálóbizottság) meghatározni, hogy eggy-eggy görög kereskedő, akinek magának háza vagyon, Esztendőnként hány forintot tartozzon fizetni a Város Cassájába? nem különben mennyi légyen azon kereskedőknek fizetése a kik a mások házában bérben laknak? És ezen utolsóbbakhoz instállyuk vétetni a Kereskedőknek özvegyeit is, vagy Árváit, bátor maguk házaikban lakjanak. . . . Fogja tudni minden ember mivel tartozik, és a Város Lakossai között a Vallás és a Nemzet miatt egyenetlenség többé nem lészen."

21 Az ezt követő másfél évtized valóban a görögöket igazolta. Igaz, hogy a 10 bolt után a 767 frt-os taxa előbb 1156 frt-ra, majd 1500 frt-ra emelkedett, de minden valószínűség szerint megérte, hiszen a kereskedők önként ajánlanak fel több pénzt az uradalomnak, ha néhány kérésüket teljesíti. Szeretnénk, ha 10 évre szóló megállapodás születne, amely megengedi nekik, hogy boltjaikban magyar és külföldi árukat egyaránt árulhassanak. Az uradalom ne nyisson több boltot, de ha erre szükség lenne, azt is a görögök vehessék bérbe. A borkereskedelem továbbra is az ő, vagy az általuk megbízott személyek kezében maradjon. A vászon, gyolcs és fűszerfélék árulása mind országos, mind helyi vásárok alkalmával, vagy bolti árulás címén előjogként maradjon meg a görög kereskedőknél. A kompánia tőkeerejét jól érzékelteti, hogy csaknem a 19. század közepéig hasonló tartalmú szerződések készülnek. A társaság tagjai által bérelt üzletek száma nő, s természetesen növekszik az értük fizetett bérleti összeg is. A miskolciak nem fogadj ák el a kompánia elkülönülését, azt, hogy a város társadalmán belől zárt egységet képezzenek. Ez megfogalmazódik az összeírásokkal, az „árendás - nem árendás" problémakörrel kapcsolatban, megkérdőjelezi az önálló bírójuk szükségességét, s végül nemzetiségi problémává fejlődik. Ezért a 19. század elejétől folyamatosan terjesztenek elő olyan javaslatokat, amelyek a görögök további gazdago19. „A miskolci kereskedők árendánsok névsora és a haszonbérlők bérleti díjaik". A felsorolás külzetén kék színnel felirat: az 1799/1800. évi iratokhoz. 20. MOGY. 1918. évi gazdasági iratok. 21. MOGY. 1805. évi gazdasági iratok. 348