A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - DOBROSSY István: Görög kereskedelmi tőkefelhalmozódás és társadalmi közérzet Miskolcon a 19. század elején

dásának gátat szabhatnak.

22 így kérik, hogy azokat a görögöket akik házzal rendelkeznek, - mint más közönséges miskolci lakosokat - a házak sorrendjében írják össze, mert külön összeírásuk egyedül csak a kompániának hasznos. A házzal nem rendelkező görögöket hasonlóan ilyen rendbe kell szerepeltetni az összeírásokban, s ha a kereskedő más házában lakik nem kell árendásnak tekinteni, mert így a közös teherviselés alól felmentést kap. A görögök pompás házait nem lehet tehermentesíteni a városban megforduló közönséges hadinép elszállásolása alól, mert ez újabb megkülönböztetés jele. „A köztünk fel állítandó egygyesség, egy szív egy akarat, végben viheti azt, hogy illy Népes Város, a Felsőség engedelmével magát olly állapotba teheti, hogy minden lakos Háza Népével egygyütt tsendességben marad, Felséges Urunk Hadi Népe is nyugalomba lép, melly jó tzélunkat az egy Bíróság alatt való, egy Értelem, nem lévén semmi szükség a Görög és Zsidó Bíróra, leghamarább végre hajthat ja.. . . mi többszöri jelentésünk után is újra esedezünk, s alázatosan jelentjük, hogy nem kívánunk, nem is kötünk Contractust, hogy a Teher egy formán osztasson - akarjuk." A görög bíró szükségességét - amely ennél természetesen többet jelent - a kompánia a következőképpen indokolja: „Minékünk rendes Bíránk, vagy Magistrátusunk nintsen, vágynak ugyan bizonyos Élői-járóink, de a' kiket az tesz szükségessé, hogy nekünk itt Templomunk, Ekklésiánk, Oskolánk, Ispotályunk 's kereskedésünk vagyon, a' mellyekre való felvigyázás magunk között szükséges ... Mi a vármegye tisztviselőiben a magunk Elöljáróit s Bíráit tiszteljük . . . Soha a mi Bíráink magokat a publica Jurisdictionak Dolgaiba nem avatták, soha törvényes Bíróságot magokra nem ruháztak. Mivel az Eklésiabeli, mind a kereskedésbeli Társaságunk szükségessé tette azt, hogy közöttünk Elöljárók légyenek, azt pedig akár Czéh Mesternek, akár Bírónak nevezze valaki, a dolog természetében különbséget nem tészen. "

23 A görög bíró így ténylegesen - amíg a kompánia létezik - megmaradt, s funkcióját betöltötte. S mert a kereskedők önállóságukhoz mindenképpen ragaszkodnak, a miskolciak is gúnynévvel jelölik őket, továbbra is harcolva megkülönböztetésük ellen. „Huzamosabb ideje annak - keseregnek a görögök - hogy mi anélkül, hogy okát tudhatnánk, még a köz nép előtt is tsúfos Czintzár nevezettel illetünk. Melyet el melózni akarván, és valamint más Nemzetnek, úgy mink is magunk valóságos nevezetén neveztetni kívánván, a' Macedó Valachus nevezetet, mely eredetünkre nézve minket egyenesen illet, alázattal kérni bátorkodunk."

24 Ezt azért kérik, mert a hasonló országokból származó, ugyanolyan nyelven beszélő, megegyező vallású „s velünk vérséggel is szorosan össze köttetett" pesti kereskedők 1808-ban folyamodásukra támogató választ kaptak, s azóta „minden háborgatás, 's mások meg sértődése nélkül szabadossan élnek . . . Már pedig ahol egy ugyan azon ok adja elő magát, ott a Törvénynek is egy ugyan azon Rendelése szokott lenni." A többféle, s eredetükre, származásukra vonatkozó megjelölések mellett gúnyvers is idézi emléküket, amely széles körű tevékenységüket, gazdaságukat, társadalmi rangra törekvésüket pellengérezi ki: „Nyuszt és Róka torok már nyákok környéke / Ezüst s Arany órát tart ősök mellyéke: / Rövid nap vármegyén lesz ezeknek széke / Füstbe ment a Magyar Város verítéke. / Ki kalmár, ki kávés, ki tősérkedik, / Mondják, hogy általok terhünk könnyebbedik: / Országos bolond az ki így vélekedik."

25 A versmondónak van némi igazsága, hiszen jóslata a későbbiekben beteljesedett. Nagyon sok kereskedő leszármazottja lett író, költő, közéleti ember (volt országgyűlési 22. Vö. Dobrossy I.-Veres L., 1976. 29-40. 23. MOGY. 1805. évi gazdasági iratok. 24. A főszolgabírónak címzett levél másolata. MOGY. 1812. évi gazdasági iratok. 25. Barna K., 1971.39. 349