A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - DOBROSSY István: Görög kereskedelmi tőkefelhalmozódás és társadalmi közérzet Miskolcon a 19. század elején

közi kapcsolatainak megismeréséhez nagyon fontos adatokat szolgáltatnak az alábbi megállapítások. „A Kereskedőknek Házaik, a' mint tudva vagyon, mindenek előtt portékákkal, kereskedéshez tartozó Laistromokkal, kötelező Levelekkel és egyéb irományokkal, nem különben pénzes ládákkal rend szerént elfoglalva állanak. Az esztendőnek külön-külön részeiben, gyakorta huzamos időket szoktunk házakon kívül tölteni, rész szerént Lengyel Országban, rész szerént más városokban, az elő számlált Országos Városok miatt. Minden környül állások szükségképen magokba foglalják, hogy Házainknak belső részei, csendességben és nyugalomban tartanának általunk, és hogy idegeny Vendégek Házainknak csendességét és bátorságát nyughatatlanságban előttünk ne tartsák" - tisztelettel kérjük. Itt említik, hogy eljárnak a nagy országos vásárokra Bécsbe, Pestre, Nagyszombatra és a debreceni „szabadságokra". De ott vannak a hegyaljai vásárokon is. Lovaik állandóan úton vannak, Miskolcon csak annyit maradnak, hogy kipihenhessék magukat.

17 A lovak folyamatos útonléte összekapcsolódik kereskedelmük alapvető cikkével, a borral, a borkereskedelemmel, amely ellen hasonlóan (vádpontban megfogalmazva) tiltakoznak a miskolci polgárok. Érzékelik, hogy egyre több avasi és tetemvári pince kerül a görögök kezébe, akik nemcsak olcsón vásárolják fel a miskolci és Miskolc környéki szőlők mustját, hanem a Hegyaljáról is ideszállítják a bort. Itt érlelik, s innen szállítják Lengyelországba. Mivel ez a miskolci szőlősgazdákat kényszerhelyzetbe hozza, másrészt évről évre egyre nehezíti megélhetésüket, kérik, hogy az összeírásokban a görögök más megítélés alá essenek, s ne sorolják őket a „rendes kereskedők" közé. A kompánia ezzel kapcsolatos megjegyzéseit a következők szerint fejti ki: „Vágynak közöttünk sokan, kik a' Boltbéli portékákkal való kereskedést, a' melly ifjúi erőt és Frissességet kíván, hanyatlott napjainkban el hagyván, a Borral való tsendesebb manipulatiora adják magokat, akkor kell-e őket utoljára terhelni? De azt lehetne itt ellenünk gördíteni, hogy Borral való kereskedők vannak közöttünk ifjak is, és hogy ha ezek is a' Kereskedők közé számláltatnak, úgy sok ide való mester embereket is - kik a Borral való kereskedést űzik - hasonló Categoriába kell felvenni. Úgy, de vallyon azon Mester-ember a' ki hasonló kereskedésbe avatkozott^) fizet-é élelmének ezen keresése módjától? Borkereskedőink . . . más kereskedést nem tudnak. Azonban nem minden esztendő, sőt azon egy esztendőnek is nem minden szakaszai kedvezők a Borral való kereskedésre, s' gyakran ezt mint nem hasznost, fel függesztvén, más speculatiora adják magokat; miért kellene hát ezt az ő élelmek módját meg nehezíteni? bizony, ha a' mi Nemzetünkbéli Borkereskedők eddig szokásban nem volt terhek alá vettetnek (a kiknek azonban, ha nem egyedül való, de mégis nagy eszközök voltak abban, hogy városunk egy nagy vidékben, a Borral való kereskedésnek közép-pontjául tétetett, s okai annak, hogy a szegény szőlő míves fáradsága után szüretelt termést 40, s' 45 frt-on eladhatja) félő, hogy Városunk Borral való Kereskedésének kútfeje, ha egészen be nem duggattatik is, de leg alább keskenyebb folyamatra fog vetetni. Sokan találtatnak közöttünk olyanok, kik ez Commerciumot (ti. kereskedelmet) Országunkban mentől jobban elő akarván mozdítani, itten sok Borokat be vásároltak, s azoknak mindenütt eleget is tettek, azonban ki küldvén azokat külső országokba, ottan sok százezer forintokbul álló károkat vallottak."

18 A görögök borkereskedelmi monopóliuma több vonatkozásban is irritálta a miskolci polgárokat. Látták, hogy a város centrumában (Széchenyi u., Kossuth u., Rákóczi u.) egyre több ház kerül birtokukba, kialakítva ezzel egy olyan tömböt, amely a város arculatát meghatározza. Emellett nagyon sok ház került bérleményükbe. Az árendások ellen így külön harcot kezdeményeznek. Fényűző életmódjuk egyik külső megnyilvánu17. A fentebbi levél következő vádpontjára adott válasz. 18. MOGY. 1805. évi gazdasági iratok, szám nélkül. 347