A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - DOBROSSY István: Görög kereskedelmi tőkefelhalmozódás és társadalmi közérzet Miskolcon a 19. század elején

„Állandóan kötelező contractus" megkötésére kerül sor. A személybeli tartozások készpénzbeli megváltására azért van szükségük, mert „Mi minnyájan Kereskedésnek folytatásában töltjük életünket és ennél fogvást az Esztendőnek nagyobb részét idegen helyeken és más Tartományokban töltvén el, csak Feleségeinket és gyermekeinket hadjuk ide haza."

13 Az ellenük benyújtott vádak ellen védekezve, ugyanakkor rendre támadnak is. „. . . Azon Érdemi Lakos Társaink, kik ellenünk a magok panaszokat bé nyújtották, többnyire Mester emberek lévén, bátor (ámbátor) a személy-belli Terheket pénzekkel fel nem váltották, még is úgy hisszük, sem Levelet hordani, sem kaszálni, sem szénát csomózni hasonlóképen nem voltak mint mi, sem magok Napi számossaik által ezen Munkán nem jelentek meg minnyájan. Még is ellenünk, kik ezen kötelességet drága áron váltottuk meg, illy érzékenyen kikelni nem átallották."

14 A közteherviseléssel összefüggésben külön vádpontként említi a miskolciak panaszos levele, hogy a görögök nem vesznek részt a forspontozásban, azaz fogatokkal, lovakkal és kocsikkal nem vesznek részt a várost terhelő munkában. A sokszorosan megismétlődő vádra többször történik reagálás. így megfogalmazzák, hogy: „mi a' Forspontozás terhétől pénzen ki váltottuk magunkat, az is tsak a Felsőbb Helyeknek a' Kereskedőknek párt jókat fogó Rendelések értelme szerént volt. Mi lovainkat sem földművelésre, sem nem gyönyörűségre tartjuk, hanem Kereskedésünk szükségessé teszi azokat. Már ha egy kereskedőnek lovai épen akkor, a mikor neki egy kereskedő társával össze beszéllett terminusra, vagy pedig portékáért kellene mennie Forspontra hajtattattnák, kénytelen meg történhetne, hogy ez által az időt el mulatván, néhány ezerekből álló kára könnyen válhatna." Az eddigi vádpontok lényege a görögök kereskedelmi tevékenységének megszüntetése, vagy legalábbis korlátozása. A kereskedők ezt jól érzik, s ezért hangsúlyozzák folyamatosan, hogy „a kereskedésnek lelke és éltető ereje a szabadságban áll", de ha ezt a vármegye nem támogatja, vagy a miskolci polgárok nem ismerik el, akkor tevékenységük lehetetlenné válik, amely az egész vármegyének nagy kárt, a városnak visszafejlődést, az ő esetükben pedig „a végképpeni elenyészést", s a városból való elköltözésüket jelenti. Érveik között figyelemre méltóak a következők: 1. Azok a fiatalok, akik hazánkban a kereskedés tanulásában és oktatásában, valamint gyakorlásában nálunk neveltetnek, részben „magunk gyermekei, rész szerént idegen Hellyekrül jöttek hozzánk Conditiokban, és mi nálunk esztendei fizetés mellett szolgálatban állnak" nemcsak a városnak jelent hasznot, hanem egyben nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok megalapozását, a tőke idevándorlását jelentik. Ez ugyan kivívta a város ellenállását, de végül is a város érdekeit szolgálja.

15 2. A görög kereskedők fogatokkal történő köztehervállalása megint olyan elvárás, amelynek teljesítése a városnak csak kárt okozhat. „. . . köz tudomásra van, hogy ha valamelly fő rangú Vendég látogatta meg, vagy ment keresztül Városunkon, azok tovább vittetése körül a mi lovaink tették meg többnyire a szolgálatot. A kereskedésnek lelke a szabadság és a pártfogás; a hol ez a kereskedőket nem fedezi, ott a kereskedés Naponként öszve szoríttatik és a publikumnak nagy kárával magában elenyészik. Némellyek, kik közülünk lovakat drága áron szereznek és pénzen vett takarmánnyal tartanak, mihelyst azokat a kereskedésnek folytatására a Forspont járás miatt nem fordíthatják, lovakat tartani nem fognak."

16 3. A miskolci görögök nemzet13. A kompánia levele a vármegyéhez. MOGY. 1800. évi vegyes gazdasági iratok (szám nélkül) 14. ,,A' Városbéli Lakos-társainknak panaszokra tett . . . alázatos feleltünk" MOGY. 1805. évi gazdasági iratok. 15. A kompánia levele a vármegyéhez. MOGY. 1800. évi vegyes gazdasági iratok. 16. ,,A' Városbéli Lakos-társainknak panaszokra tett . . . alázatos feleletünk" MOGY. 1805. évi gazdasági iratok. 346