A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - DOBROSSY István: Görög kereskedelmi tőkefelhalmozódás és társadalmi közérzet Miskolcon a 19. század elején

tatja a kereskedők súlyát a városban, mint a teljes létszám. 1793-ban ugyanis - mint korábban utaltam rá - 200 gyereket írtak össze, 1798-ban pedig mindössze 69 gyermeket talált az összeírás, s ez annyira lényeges különbség, hogy valamilyen mélyebb mozgató okokra gondolva hajlandók vagyunk elfogadni a görög kereskedők számának rohamos csökkenését. (Holott a születések és a halálozások olyan arányváltozásáról van szó, amely alapvetően befolyásolja a kompánia létszámát, a közösség egészét.) Időszakunkra vonatkozó következő adatot a Libér Funduális szolgáltatja.

7 (Ezt követően egyébként nyoma vész helyi összeírásuknak.) Az anyag jellegéből következően nem kapunk olyan sokszínű, átfogó képet a görögökről, mint az összeírásokból. Az viszont tényleges számbeli csökkenésükre utal már, hogy az 1793-ban számba vett több mint félszáz lakóház helyett most kb. 40-^4-5 ház lehet még tulajdonukban. (Az 1817-es telek jegyzék ugyanis már nem tesz különbséget a város lakosai között, s így csak a korábbi neveket tudjuk azonosítani.) A családfők és az özvegyek számából csak becsülni lehet, hogy a kompánia tagjainak száma nem haladhatja meg a 200 főt. Ez jelenti valójában az elődei révén meggazdagodott harmadik generációt, amely elindul az asszimilálódás, a beolvadás útján. Tulajdonképpen ennek a csökkenő számú, de gazdagságát fitogtató társulatnak szól az az 1805-ben keletkezett panaszos levél, amelyet 23 miskolci mesterember fogalmazott, s nyújtott be a vármegye elöljáróságához. A vádpontok amelyekből minden kapcsolatra fény derül - nyolc téma köré csoportosíthatók. Az első vád, hogy a görögök katonát nem állítanak, hanem pénzen megváltják azt. A vád értelmezéséhez hozzátartozik, hogy az 1796. november 6-ra összehívott országgyűlés 50 000 újoncot, 10 000 lovat, élelmezésre 20 000 ökröt és nagy mennyiségű zabot szavazott meg. Ferenc király 1802 májusára újra összehívatta az országgyűlést, ahol a magyar haderő állandó létszámát 64 000 főben állapították meg, amit háború esetén 12 000 fővel volt szükséges kiegészíteni. (A megajánlással szemben nem változott a Magyarországra hátrányos vámrendszer, s főleg a borkivitellel kapcsolatban ez továbbra is érzékenyen érintette a görög tranzitkereskedelmet.)

8 A végrehajtással kapcsolatos utasítást megkapta a vármegye, s annak egy kéziratos változatát a kereskedő kompánia elöljárósága is. Világos a megfogalmazás: tekintettel a napóleoni háborúkra, a 12 000 főből Borsod megyének 228 főt kell 1803-ban kiállítani. A miskolci j árasból 64 főt, az egriből 73 főt, a szentpéteriből 45 főt és a szendrői j árasból 48 főt kell úgy besorozni, hogy figyelemmel kell lenni a következőkre. 1. Nem sorozható be a család egyetlen gyermeke. 2. Ugyanez vonatkozik a valamilyen iskolában tanuló, egyébként sorozható fiatal férfiakra. 3. Nem lehetnek katonák a „földes- és Ns. urak szolgái" (ennek elbírálása viszont különös figyelmet igényel, mert a sorozás előtt indokolatlanul megszaporodik ezeknek a szolgáknak a száma). 4. Nagyon fontos, hogy a sorozástólfiát senki sem válthatja meg!, az 5. pont a zsidók sorozhatóságávál, majd a 6. a gyerekes házasokkal foglalkozik, akik nem vihetők el. Végül a sorozás alkalmával minden katonának kijár 10 forint. A törvény tehát egyértelműen kizárja a pénzben történő megváltás lehetőségét. Erre a görögök esetében folyamatosan találkozunk példákkal. Nyilván e korábbi gyakorlatra gondol a vádló, amelyre a görögök a következő választ adják: „katonát a vármegye tudomására gyakran az arányosság mértékén felül is állítottunk, mert mikor városunkra hat kiállítandó katona esett, mi akkor egyet állítottunk, holott pedig a Város népességének egy hatod részét épen nem képezzük". Ez természetesen - a kereskedelmi tevékenységre, a hosszú távollétekre, a tanulás szükségességére hivatkozva pénzen történő megváltás volt. A válasz egyben persze támadás is, amelyben egy más 7. Marjalaki Kiss L., 1957. 108-115., Marjalaki Kiss L., 1958. 141-153. 8. Benda K., 1980. 447^48. 344