A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - DOBROSSY István: Görög kereskedelmi tőkefelhalmozódás és társadalmi közérzet Miskolcon a 19. század elején

GÖRÖG KERESKEDELMI TŐKEFELHALMOZÓDÁS ÉS TÁRSADALMI KÖZÉRZET MISKOLCON A 19. SZÁZAD ELEJÉN DOBROSSY ISTVÁN Miskolc 18-19. századi gazdaságtörténetében és társadalmi életében meghatározó szerepet töltöttek be és sokszínű megítélést kaptak, értékelést és minősítést vívtak ki a görög kereskedők. A kereskedőtársulat, vagy kompánia - tagjainak végleges megtelepedése után - folyamatosan és rendszeresen dokumentálta napi életét. így korai alapítású iskolájuk, kórházuk és templomuk mellett kereskedelmi tevékenységük egészére és ezzel összefüggésben életmódjukra, annak változásaira is fény derül. A szinte érintetlenül fennmaradt (de napjainkban még csak feldolgozás alatt álló) irattárukból különös figyelmet érdemelnek azok a feljegyzések és levélváltások, amelyek a kompánia 19. századi belső ellentmondásairól tanúskodnak. Új információkat szolgáltatnak azok az irategyüttesek is, amelyeket „panaszos beadvány"-ként a miskolci polgárok - elsősorban a különböző céhekbe tömörült iparosok - fogalmaztak meg a görögök manipulációi, valójában tőkefelhalmozó tevékenységük ellen tiltakozva, s a vármegyéhez címezve. Ezeket a dokumentumokat elemezve igyekszem eleget tenni a címben megfogalmazottaknak. A panaszos beadványok és a választások első megközelítésben a miskolci polgárok és a görög kereskedők konfliktusoktól terhelt kapcsolatára utalnak, de a polémiának vannak olyan általánosítható vonatkozásai, amelyekből érzékelhető a korabeli városlakók hangulata, közérzete, s az a szemlélet, amely a görög kereskedők megítélésében a szélsőséges véleményformálásoktól sem mentes. A miskolci polgárok panaszai a görög kereskedőkkel és tevékenységük egészével, mint társadalmi problémával foglalkoznak, kiemelve, hogy ittlétük a város gazdasági életét károsan befolyásolja, annak fejlődését akadályozza. Másrészt olyan megkülönböztetéseket élveznek, amelyek a miskolci kereskedők, iparosok és földművesek kárára vannak, s így ezt a helybeliek nem tűrhetik. Ez a megkülönböztetés - véleményük szerint - érzékelhető a közteherviseléssel, annak megváltásával, de a különféle városi szolgáltatásokkal, vagy a katonaállítással kapcsolatban is. A görög kereskedők gazdasága, fényűző életmódja, anyagi javaik „elképesztő méretű" gyarapodása - amikor a városlakók túlnyomó többségét az ún. Grassalkovich-szerződést követően az elszegényedés jellemzi

1 - etikai, a nemzetiséget jellemző mentalitásként, alapvetően negatív összkicsengésű problémaegyüttesként jelentkezik. A görögöknek 18. század eleji kompániaszervezésüktől volt papjuk és bírójuk. A bíró nemcsak belső ügyekben döntött, hanem kifelé (konkrétan és általánosságban is) képviselte a társulatot. A miskolci polgárok ennek megszüntetését kérik, mert úgy ítélik meg, hogy az önálló bíró léte az elkülönülés sarkalatos kérdése, legfőbb megnyilvánulása. A görögök erre azt mondják, hogy az 1. Szendrei J. 1904. 469-503., a szerződéshez és Grassalkovich magyarországi tevékenységéhez ld. még Nagy I. 1971. 341