A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - UDVARI István: Adalékok a XVIII. századi hajdúdorogi cirill betűs iratokhoz

megfigyelhető akkulturációs folyamatokat. Különösen szembetűnő ez ruszin-szlovák viszonylatban, ahol a ruszinról szlovák nyelvre (keletszlovák nyelvjárásra) történt átváltás után is elsősorban az egyház, az egyházi iskola és értelmiség hatásaként - megőrződött a keleti szlávokhoz való tartozás tudata, a ruszin öntudat. E kettősség nyomán alakulhatott ki a lényegében még ma sem lezárult vita - szlovák-ukrán nyelvi és néprajzi határról.

47 A görög katolikus egyház és intézményei, a görög katolikus egyházi értelmiség hatásával is összefügg, hogy a keletszlovák nyelvjárást beszélők jelentős tömegei későn, csak az I. világháború után, Csehszlovákia keretei között azonosultak a szlovák nemzeti tudattal. A tót nyelvű rusznákok Bács és Szerem megyében, ahogy Munkácsy Mihály nevezte a mai jugoszláviai ruszinokat,

48 - keletszlovák típusú nyelvük ellenére is ruszinnak, ruszin-ukránnak tekintik magukat ma is. Azt a véleményt tartom elfogadhatónak, mely szerint az unitus egyház (bizonyos időszaktól eltekintve, mint pl. 1849-1861 között) általában nem törekedett a szórványok között természetesen bekövetkezett etnolirigvális folyamatok megfordítására. Az egyházi hierarchia, abból kiindulva, hogy a papság hivatása etnikumtól független, arra törekedett, hogy a híveiket nyelvi igényeiknek megfelelően szolgálják ki. A XVIII. század 70-es éveiből a papságról fennmaradt egyházi összeírások - bizonyára nem funkciótlanul - feltüntetik a lelkészek nyelvtudását is. 1806-ban, mikor a budai Egyetemi Nyomda kikérte Bacsinszky András véleményét is a munkácsi egyházmegyében nyomtatandó népiskolai könyvek ügyében, a püspök válaszában kitért a „viszonylag kevés számú magyar anyanyelvű, és a városokban élő, a magyar és ruszin nyelvet elegyest beszélő városi híveire" is, hangsúlyozva, hogy azok kedvéért nem kell a magyar nyelvet bevinni a rutén ázbukákba - tanuljanak azok magyar nyelvű ábécéskönyvekből.

49 FÜGGELÉK I. Anno 1667 die 19 juni Pro 2 fr: Mi Serfőző István A' mi Kegyelmes Koronás Király Császár urunk Eőfelsége Dorogi Szabad Hajdú Varossanak Fő Hadnagya Juratus Nemes Racz Asessorommal egyetemben Köszönetünk és Szolgálatunk Aj állasának utanna Jelentyük és adgyuk Tuttara Mostani és Következendő bélieknek de Kivált képpen az kiknek illik Hogy mi megh Nevezett Dorogh Szabad Hajdú varossok Helyes Lakos Nemzetes olajival ugy mint Nemzetes Nagy András, Nemzetes Pap, András Harssan, Péter Hunyadi Mihály ... (?) lakos olajival edgyütt szép szerrel megh Alkudank Á Prédikatorokrul is ahogyan is Ki Ki a Sz: Ecclesiaban mint Foglyallya magát. Kegyelmes Feő Generális urunk Eő Nagysága Kegyelmes ParancsoUyattyabul Szerént ollyan szép Renddel ugy mit megh Engettük Nemzetes olaji Renden Következőknek ollyan renddel Hogy Az olá Prédikátor minden vasárnap reggel szabadon Prédikálhasson, viszont másodcszor következendő vasárnap Ebédkor Prédikállyon, az ottani Racz Renden levő Prédikátorok, A mi modonk szerent Predikallyon Szép renddel. Különben megh nem engettük sem templomot sem semmi fizetést, Melynek Nagyobb Eöresegere fűztünk ollyan kötetest Hogy A mely Fél fel Bontya Ezer Forint a kötele. In oppid. Hajdonik. Dorogh juratus Nótárius . . . (olvashatatlan aláírás). Kívül: Literae de Ritu Graeco-Catho (licorum) de Anno 1667 A. HPL. Fasc. 2. 28.1667. 47. RotA. M., 1973. 264. 48. Munkácsy M., 1913.; Udvari L, 1982.33-47. 49. Kusztogyijev K., 1843. 32.; Vö. Rudlovcsak O., 1981. 241. 387. 332